Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Heine, Heinrich: Koronázás (Krönung Magyar nyelven)

Heine, Heinrich portréja
Petőfi Sándor portréja

Vissza a fordító lapjára

Krönung (Német)

Ihr Lieder! Ihr meine guten Lieder!

Auf, auf! und wappnet euch!

Laßt die Trompeten klingen,

Und hebt mir auf den Schild

Dies junge Mädchen,

Das jetzt mein ganzes

Herz Beherrschen soll, als Königin.

 

Heil dir! du junge Königin!

 

Von der Sonne droben

Reiß ich das strahlend rote Gold,

Und webe draus ein Diadem

Für dein geweihtes Haupt.

Von der flatternd blauseidnen Himmelsdecke,

Worin die Nachtdiamanten blitzen,

Schneid ich ein kostbar Stück,

Und häng es dir, als Krönungsmantel,

Um deine königliche Schulter.

Ich gebe dir einen Hofstaat

Von steifgeputzten Sonetten,

Stolzen Terzinen und höflichen Stanzen;

Als Läufer diene dir mein Witz,

Als Hofnarr meine Phantasie,

Als Herold, die lachende Träne im Wappen,

Diene dir mein Humor.

Aber ich selber,

Königin, Ich knie vor dir nieder,

Und huld'gend, auf rotem Sammetkissen,

Überreiche ich dir

Das bißchen Verstand,

Das mir, aus Mitleid, noch gelassen hat

Deine Vorgängerin im Reich.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.recmusic.org/lieder/get_text.html?TextId=37862

Koronázás (Magyar)

Föl, föl, dalaim, jó dalaim! 

Föl, fegyverkezzetek!

Hangoztassátok a harsonákat,

s emeljétek paizsra

ez ifjú leányt,

ki mátul egész szívemet

bírandja mint királyné.

 

Üdvözlégy, ifjú királyné!

 

Ott fönn lerántom a napról

a piros sugárú aranyat,

s belőle fölszentelt fejedre

koszorút fonok.

Az égboríték lobogó kék selymiből,

amelyen az égi gyémántok ragyognak,

egy drága darabot lemetszek,

s koronázási köpenyként

királyi vállaidra akasztom.

Kíséretül adok neked

fölcifrázott szonetteket, kevély

terzinákat s udvarias stanzákat;

elmésségem legyen kengyelfutód,

bohócod képzeletem,

Heroldod humorom,

nevető könnyűkkel a címeren,

magam pedig, királyné,

letérdelek előtted,

s hódolva, pirosbársony párnán

átnyújtom a kis darab észt,

amelyet elődöd

még irgalomból meghagyott.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap