Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Heine, Heinrich: Lebensfahrt

Heine, Heinrich portréja

Lebensfahrt (Német)

Ein Lachen und Singen! Es blitzen und gaukeln
Die Sonnenlichter. Die Wellen schaukeln
Den lustigen Kahn. Ich saß darin
Mit lieben Freunden und leichtem Sinn.
 
Der Kahn zerbrach in eitel Trümmer,
Die Freunde waren schlechte Schwimmer,
Sie gingen unter, im Vaterland;
Mich warf der Sturm an den Seinestrand.
 
Ich hab ein neues Schiff bestiegen,
Mit neuen Genossen; es wogen und wiegen
Die fremden Fluten mich hin und her –
Wie fern die Heimat! mein Herz wie schwer!
 
Und das ist wieder ein Singen und Lachen –
Es pfeift der Wind, die Planken krachen –
Am Himmel erlischt der letzte Stern –
Wie schwer mein Herz! die Heimat wie fern!



FeltöltőBilau Attila
Az idézet forrásaDie Deutsche Gedichtebibliothek

Életutazás (Magyar)

Nevetés, ének! Villanások, nyikorgások
A napfényben. Ringatták a hullámok
A víg csónakot. Ültem ebben
Kedves barátokkal derűben.
 
A csónak széttört darabokra,
A rosszul úszó barátokra
Zúdul otthon hullámsír habja,
Engem vihar dob Szajna partra.
 
Felszálltam ott egy új hajóra,
Új társakkal: hánykolódva,
Idegenség áraszt el engem -
Hazám távol! Bú ül szívemben!
 
Nevetés száll újra meg ének -
Fütyül szél, hajón repedések -
Utolsó csillag huny az égen -
Hazám távol! Szívem fáj mélyen!
 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap