Lebensfahrt (Német)
Ein Lachen und Singen! Es blitzen und gaukeln
Die Sonnenlichter. Die Wellen schaukeln
Den lustigen Kahn. Ich saß darin
Mit lieben Freunden und leichtem Sinn.
Der Kahn zerbrach in eitel Trümmer,
Die Freunde waren schlechte Schwimmer,
Sie gingen unter, im Vaterland;
Mich warf der Sturm an den Seinestrand.
Ich hab ein neues Schiff bestiegen,
Mit neuen Genossen; es wogen und wiegen
Die fremden Fluten mich hin und her –
Wie fern die Heimat! mein Herz wie schwer!
Und das ist wieder ein Singen und Lachen –
Es pfeift der Wind, die Planken krachen –
Am Himmel erlischt der letzte Stern –
Wie schwer mein Herz! die Heimat wie fern!
Feltöltő | Bilau Attila |
Az idézet forrása | Die Deutsche Gedichtebibliothek |
|
Életutazás (Magyar)
Nevetés, ének! Villanások, nyikorgások
A napfényben. Ringatták a hullámok
A víg csónakot. Ültem ebben
Kedves barátokkal derűben.
A csónak széttört darabokra,
A rosszul úszó barátokra
Zúdul otthon hullámsír habja,
Engem vihar dob Szajna partra.
Felszálltam ott egy új hajóra,
Új társakkal: hánykolódva,
Idegenség áraszt el engem -
Hazám távol! Bú ül szívemben!
Nevetés száll újra meg ének -
Fütyül szél, hajón repedések -
Utolsó csillag huny az égen -
Hazám távol! Szívem fáj mélyen!
|