Loreley (Német)
Ich weiß nicht, was soll es bedeuten,
Daß ich so traurig bin;
Ein Märchen aus alten Zeiten,
Das kommt mir nicht aus dem Sinn.
Die Luft ist kühl und es dunkelt,
Und ruhig fließt der Rhein;
Der Gipfel des Berges funkelt
Im Abendsonnenschein.
Die schönste Jungfrau sitzet
Dort oben wunderbar,
Ihr goldnes Geschmeide blitzet,
Sie kämmt ihr goldnes Haar.
Sie kämmt es mit goldnem Kamme,
Und singt ein Lied dabey;
Das hat eine wundersame,
Gewaltige Melodey.
Den Schiffer, im kleinen Schiffe,
Ergreift es mit wildem Weh;
Er schaut nicht die Felsenriffe,
Er schaut nur hinauf in die Höh'.
Ich glaube, die Wellen verschlingen
Am Ende Schiffer und Kahn;
Und das hat mit ihrem Singen
Die Loreley getan. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.lyrikwelt.de/gedichte/heineg4.htm |
|
Loreley (Magyar)
Csak tudnám okát, mi végre Lettem ily bánatos, Hogy régi idők regéje Fejemben itt zakatol.
Már szürkült, a hűvös légben A Rajna halkan siklott, Hegycsúcsok távoli kékje Esti fényben izzott.
A legszebb szűzleány ült ott Fenn, a lénye varázs, Arany ékszere csillámlott, Mint fésülte szőke haját.
Járt keze fésűjével, közben Csodás dalt énekelt, Mely bírt varázsos erővel, És ettől minden szép lett.
Hajós kis csónakjában Lányért vad vágyat érzett, Nem figyelt már a sziklákra, Csak fel hegyre, lányra nézett.
Hullám vízbe lehúzta mélyre Csónakot és hajósát, Ezt tette bűv' énekével Loreley, szép szűzlány.
|