Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Heine, Heinrich: Rückschau

Heine, Heinrich portréja

Rückschau (Német)

Ich habe gerochen alle Gerüche

In dieser holden Erdenküche;

Was man genießen kann in der Welt,

Das hab ich genossen wie je ein Held!

Hab Kaffee getrunken, hab Kuchen gegessen,

Hab manche schöne Puppe besessen;

Trug seidne Westen, den feinsten Frack,

Mir klingelten auch Dukaten im Sack.

Wie Gellert ritt ich auf hohem Roß;

Ich hatte ein Haus, ich hatte ein Schloß.

Ich lag auf der grünen Wiese des Glücks,

Die Sonne grüßte goldigsten Blicks;

Ein Lorbeerkranz umschloß die Stirn,

Er duftete Träume mir ins Gehirn,

Träume von Rosen und ewigem Mai -

Es ward mir so selig zu Sinne dabei,

So dämmersüchtig, so sterbefaul -

Mir flogen gebratne Tauben ins Maul,

Und Englein kamen, und aus den Taschen

Sie zogen hervor Champagnerflaschen -

Das waren Visionen, Seifenblasen -

Sie platzten - Jetzt lieg ich auf feuchtem Rasen,

Die Glieder sind mir rheumatisch gelähmt,

Und meine Seele ist tief beschämt.

Ach, jede Lust, ach, jeden Genuß

Hab ich erkauft durch herben Verdruß;

Ich ward getränkt mit Bitternissen

Und grausam von den Wanzen gebissen;

Ich ward bedrängt von schwarzen Sorgen,

Ich mußte lügen, ich mußte borgen

Bei reichen Buben und alten Vetteln -

Ich glaube sogar, ich mußte betteln.

Jetzt bin ich müd' vom Rennen und Laufen,

Jetzt will ich mich im Grabe verschnaufen.

Lebt wohl! Dort oben, ihr christlichen Brüder,

Ja, das versteht sich, dort sehn wir uns wieder.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de/heine-gedichte-rueckschau.html

Visszapillantás (Magyar)

Minden szagát orromba hordta

ez a pompás földi lacikonyha.

Ami fűszerrel terítve a föld,

hősként élveztem mind a gyönyört!

Ittam kávét, ettem kalácsot,

sok szép baba csókolt és imádott;

selyemingem volt s frakkom, finom –

s arany is bélelte a tarsolyom.

Jártam lóháton, akár Gellert,

házam, kastélyom övezte kert;

heverésztem a boldogság mezején,

aranymosolyával ölelt a fény;

s babérkoszorúm illata

agyamon mint álom szállt tova,

mint rózsaálom, örök tavasz

s az üdv oly nagy volt, oly igaz,

oly alkonyizű, döglusta kaland –

repült a számba a sült galamb,

s angyalkák jöttek, húzva – hipp-hopp! –

zsebükből a pezsgőspalackot.. .

buborék volt mind, látomás csak –

elpattantak. – Most itt citeráztat

a nedves fűben a reuma,

s lelkem a szégyenpír maga.

Mert, ah, ami kéj volt, ami öröm,

drágán vettem: fanyar csömöröm;

keserűség ég a begyemben,

és poloskák martak kegyetlen,

fekete gond őrölt, sok irtó

gazdag pasi, és sok vén szipirtyó

előtt hazudoztam, kunyoráltam,

sőt tán koldusnak is beálltam.

Még lótni-futni? Sehogy se bírom!

Búvok a földbe: takarjon a sírom.

Agyő! S, keresztény feleim: ott fenn

persze, au revoir a mennyben!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap