Heine, Heinrich: Durcás érzés hideg szívem áthatja (Verdrossnen Sinn im kalten Herzen hegend Magyar nyelven)

Verdrossnen Sinn im kalten Herzen hegend,
reis' ich verdrießlich durch die kalte Welt,
zu Ende geht der Herbst, ein Nebel hält
feuchteingehüllt die abgestorbne Gegend.

Die Winde pfeifen, hin und her bewegend
das rote Laub, das von den Bäumen fällt,
es seufzt der Wald, es dampft das kahle Feld,
nun kommt das Schlimmste noch, es regnet.

Durcás érzés hideg szívem áthatja,
világ hűlt útját nyűgösen rovom,
véget ér az ősz, súlyos köd omol
nedves burkokként a halott tájakra.

Veszett szél fütyül, fákat tekergető,
rőt levélzet hullik odaföntről,
erdő sóhajt, csupasz szántó gőzöl,
s a legdurvább most jő: az eső.