Heine, Heinrich: Vermächtnis
Vermächtnis (Német)Nun mein Leben geht zu End', Mach ich auch mein Testament; Christlich will ich drin bedenken Meine Feinde mit Geschenken.
Diese würd'gen, tugendfesten Widersacher sollen erben All mein Siechtum und Verderben, Meine sämtlichen Gebresten.
Ich vermach euch die Koliken, Die den Bauch wie Zangen zwicken, Harnbeschwerden, die perfiden Preußischen Hämorrhoiden.
Meine Krämpfe sollt ihr haben, Speichelfluß und Gliederzucken, Knochendarre in dem Rucken, Lauter schöne Gottesgaben.
Kodizill zu dem Vermächtnis: In Vergessenheit versenken Soll der Herr eu'r Angedenken, Er vertilge eu'r Gedächtnis.
|
Végrendelet (Magyar)Most, hogy közeleg a vég, hagyakoznom illenék; - mit is hagyjak keresztényül ellenimnek örökrészül?
Erénydús üldözőimre nyavalyáim, száz kórságom, számtalan nyomorúságom hagyom örökségbe rendre.
Mi fogóként tépte gyomrom, kólikám rátok ragadjon, rátok hólyag-baj s az álnok porosz végbél-szaggatások.
A gerincem sorvadását s görcseim rátok testálom, rángásom és nyáladzásom - a sok szép istenáldását.
Záradékul még csak egyet: süllyessze el az Úristen, gyorsan pusztítsa el innen nyomát is emléketeknek!
|