Hesse, Hermann: A nyár csúcsa (Höhe des Sommers Magyar nyelven)

Das Blau der Ferne klärt sich schon

Vergeistigt und gelichtet

Zu jenem süßen Zauberton,

Den nur September dichtet.

Der reife Sommer über Nacht

Will sich zum Feste färben,

Da alles in Vollendung lacht

Und willig ist zu sterben.

Entreiß dich Seele, nun der Zeit,

Entreiß dich deinen Sorgen

Und mache dich zum Flug bereit

In den ersehnten Morgen.

A messzi kékség már ritkul,

Átszellemült fényruhát ölt,

Édes varázshanggá tisztul,

minőt csak a szeptember költ.

Érett nyárra most az est

ünnepi színeket fest,

Elérte a tökéletest,

Kész arra, hogy haljon a test.

Szabadulj, lélek, korodtól,

Szabadulj, de ne szenvedve.

És szárnyalj át a gondokból

Az áhított reggelbe.