Hesse, Hermann: Túl kora ősz (Verfrühter herbst Magyar nyelven)

Schon riecht es scharf nach angewelkten Blättern
Kornfelder stehen leer und ohne Blick;
Wir wissen: eines von den nächsten Wettern
Bricht unserm müden Sommer das Genick.

Die Ginsterschoten knistern. Plötzlich wird
Uns all das fern und sagenhaft erscheinen,
Was heut wir in der Hand zu halten meinen,
Und jede Blume wunderbar verirrt.

Bang wächst ein Wunsch in der erschreckten Seele:
Daß sie nicht allzu sehr am Dasein klebe,
Daß sie das Welken wie ein Baum erlebe,
Daß Fest und Farbe ihrem Herbst nicht fehle.

Már érezni az avar szúrós szagát,
Csupasz tarló, gabonamezőből lett;
Tudjuk: olyan idők jönnek rögvest,
Mik eltörik a fáradt nyár nyakát.

Rekettye hüvelye pattan. Hirtelen
Sok távollévő, meseszerű elem
Minden, mit ma tart még a kezed,
És minden virág a ködbe vezet.

Ijedt a lélek, imádkozik érte:
Hogy ne túlságosan a halált félje,
A hervadást akár egy fa túlélje,
Hogy szín és ünnep az őszt ne kerülje.