Hesse, Hermann: Múlandóság (Vergänglichkeit Magyar nyelven)

Vom Baum des Lebens fällt
Mir Blatt um Blatt,
O taumelbunte Welt,
Wie machst du satt,
Wie machst du satt und müd,
Wie machst du trunken!
Was heut noch glüht,
Ist bald versunken.
Bald klirrt der Wind
Über mein braunes Grab,
Über das kleine Kind
Beugt sich die Mutter herab.
Ihre Augen will ich wiedersehn,
Ihr Blick ist mein Stern,
Alles andre mag gehn und verwehn,
Alles stirbt, alles stirbt gern.
Nur die ewige Mutter bleibt,
Von der wir kamen,
Ihr spielender Finger schreibt
In die flüchtige Luft unsre Namen.

Életfámról perdül
újabb levele,
Ó a világ pezsdül,
Elteltem vele.
Eltelt lettem, bágyadt,
Bárhogy részegít!
Bármi kelt most vágyat,
Holnap kimerít.
Majd a zörgő szélben
Barna síromra -
Gyerekének mesélve -
Anyám hajol oda.
Az ő szemét akarom látni,
Az a csillagom,
Múlhat, veszhet bármi,
Az elmúlás irgalom.
Csak az örök anya bírja,
Tőle az eredet.
Játékos ujja felírja
Illanó légbe neved.