Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Heym, Georg: Die Tote im Wasser

Heym, Georg portréja

Die Tote im Wasser (Német)

Die Masten ragen an dem grauen Wall
Wie ein verbrannter Wald ins frühe Rot,
So schwarz wie Schlacke. Wo das Wasser tot
Zu Speichern stiert, die morsch und im Verfall.

Dumpf tönt der Schall, da wiederkehrt die Flut
Den Kai entlang. Der Stadtnacht Spülicht treibt
Wie eine weiße Haut im Strom und reibt
Sich an dem Dampfer, der im Docke ruht.

Staub, Obst, Papier, in einer dicken Schicht,
So treibt der Kot aus seinen Röhren ganz.
Ein weißes Tanzkleid kommt, in fettem Glanz
Ein nackter Hals und bleiweiß ein Gesicht.

Die Leiche wälzt sich ganz heraus. Es bläht
Das Kleid sich wie ein weißes Schiff im Wind.
Die toten Augen starren groß und blind
Zum Himmel, der voll rosa Wolken steht.

Das lila Wasser bebt von kleiner Welle.
– Der Wasserratten Fährte, die bemannen
Das weiße Schiff. Nun treibt es stolz von dannen,
Voll grauer Köpfe und voll schwarzer Felle.

Die Tote segelt froh hinaus, gerissen
Von Wind und Flut. Ihr dicker Bauch entragt
Dem Wasser groß, zerhöhlt und fast zernagt.
Wie eine Grotte dröhnt er von den Bissen.

Sie treibt ins Meer. Ihr salutiert Neptun
Von einem Wrack, da sie das Meer verschlingt,
Darinnen sie zur grünen Tiefe sinkt,
Im Arm der feisten Kraken auszuruhn.
   
   
   
(1911)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://de.wikisource.org/wiki/ Die_Tote_im_Wasser

Hulla a tengeren (Magyar)

Szürke árbocoktól mered a gát,
Mint az, mi erdőtűz után marad
Reggel, feketén. Hol holt víz alant
Szétkorhadó vén raktárakra hág.

Tompa moraj, visszatolul az ár
A rakpartról. A város szennyvizét
Mint fehér bőrt vihar dörzsöli szét
A gőzhajón, amely a dokkban áll.

Vastag por-, gyümölcs-, papírréteget
Bél- és egyéb sarat okád a cső,
Zsíros, fénylő táncruhát kilökő,
Pucér nyakat, arcot. Szederjesek.

A hulla kigurul. Dagad ruha
Akár a szélben egy fehér hajó.
A holt szem tágra nyílva bámuló
Az égre, mely rózsafelhős, puha.

Nincs a lila vizen egy árva hullám.
– Vízipatkányokból álló legénység
Fehér hajót büszkén elhagyni néz szét,
Szürke fejjel, feketén felvonulván.

A holt vígan hajóz — mit sem palástol —
Árral, széllel. Nekidülleszt hasat
A víznek, hogy az lyukassá hasad.
Mint barlang döng a harapástól.

Tengerre tör. Üdvözli Neptunus
Egy roncsról, mert a tenger elnyeli,
Vele együtt zöld mélységbe veti,
Karjában ringatja egy octopus.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap