Heyse, Paul: Légy türelmes... (Über ein Stündlein Magyar nyelven)

Dulde, gedulde dich fein!

Über ein Stündlein

Ist deine Kammer voll Sonne.

Über den First, wo die Glocken hangen,

Ist schon lange der Schein gegangen,

Ging in Türmers Fenster ein.

Wer am nächsten dem Sturm der Glocken,

Einsam wohnt er, oft erschrocken,

Doch am frühsten tröstet ihn Sonnenschein.

Wer in tiefen Gassen gebaut,

Hütt' an Hüttlein lehnt sich traut,

Glocken haben ihn nie erschüttert,

Wetterstrahl ihn nie umzittert,

Aber spät sein Morgen graut.

Höh' und Tiefe hat Lust und Leid.

Sag ihm ab, dem törigen Neid:

Andrer Gram birgt andre Wonne.

Dulde, gedulde dich fein!

Über ein Stündlein

Ist deine Kammer voll Sonne.

Légy türelmes, nyugton várj!

Csöppnyi órácskát,

És megtelik fénnyel a szobád.

Templom tornyán, tető gerincén

Régen megcsillant már a napfény,

S torony ablakán benéz.

Jelzi haranggal vihar jöttét

Őr, ki egyedül él, s gyakran fél,

Néki vigaszt nyújt korai fény.

Vannak mélybe épített utcák,

Egymást könyöklik a kunyhócskák,

Ők nem félnek harangkongástól,

Tűző naptól, tél fagyától,

Virradást is késve lát.

Jókedv s bánat fent és lent is él.

Mondj nemet, ha vonz az irigység:

Bánat húz le, ment gyönyörűség.

Légy türelmes, nyugton várj!

Csöppnyi órácskát,

És megtelik fénnyel a szobád.