Hoddis, Jakob van: Aurora (Aurora Magyar nyelven)

Nach Hause stiefeln wir verstört und alt,

die grelle, gelbe Nacht hat abgeblüht.

Wir sehn, wie über den Laternen, kalt

und dunkelblau, der Himmel droht und glüht.

Nun winden sich die langen Straßen, schwer

und fleckig, bald, im breiten Glanz der Tage.

Die kräftige Aurore bringt ihn her,

mit dicken, rotgefrorenen Fingern, zage.

Lépkedünk haza zavartan, benne a korban,

A rikító sárga éj virága leesett.

Látjuk, amint a lámpák felett a hóban

a sötétkék éj izzik és fenyeget.

Csak tekergünk a hosszú úton megrogyva

és mocskosan, a napok ismert fényében.

Erős Auróra elénk Őt elhozza

Vastag, elfagyott ujjaival, félénken.