Hoddis, Jakob van: „Vége. Mozgókép” (Kinematograph Magyar nyelven)

Der Saal wird dunkel. Und wir sehn die Schnellen

Der Ganga, Palmen, Tempel auch des Brahma,

Ein lautlos tobendes Familiendrama

Mit Lebemännern dann und Maskenbällen.

Man zückt Revolver. Eifersucht wird rege,

Herr Piefke duelliert sich ohne Kopf.

Dann zeigt man uns mit Kiepe und mit Kropf

Die Älplerin auf mächtig steilem Wege.

Es zieht ihr Pfad sich bald durch Lärchenwälder,

Bald krümmt er sich und dräuend steigt die schiefe

Felswand empor. Die Aussicht in der Tiefe

Beleben Kühe und Kartoffelfelder.

Und in den dunklen Raum – mir ins Gesicht –

Flirrt das hinein, entsetzlich! nach der Reihe!

Die Bogenlampe zischt zum Schluß nach Licht –

Wir schieben geil und gähnend uns ins Freie.

A terem elsötétül, s a Gangesz vize árad,

látunk pálmákat és Brahma templomokat,

s csöndes családi dráma tárul, dúl, befogad,

s jönnek ittasai egynémely maszkabálnak.

És elsül egy revolver. Féltékeny izgalomban

fejetlen Piefke úr megvívja párbaját.

Hegymászót hoz a kép. Csákány és hátizsák,

sziklák között az ösvény, köze omladozóban.

Ő csak megy. Inganak a hegy vörösfenyői,

küzd, meg nem tántorul; győz a meredeken.

Fenséges kilátás a szirtről; odalenn

virágzó krumpliföldek, s tehén, egy legelőnyi.

Most a sötét teremben  – nagy ég, ez én vagyok!

Életnagyságban! Érzem káprázó borzalommal…

Lámpánk megsistereg, most, most kigyúl azonnal!…

S kijárathoz tolongunk, buja ásítozók.