Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hoffmann von Fallersleben: A gondolat szabad (Die Gedanken sind frei Magyar nyelven)

Hoffmann von Fallersleben portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Die Gedanken sind frei (Német)

Die Gedanken sind frei,
wer kann sie erraten?
Sie fliegen vorbei
wie nächtliche Schatten.
Kein Mensch kann sie wissen,
kein Jäger erschießen
mit Pulver und Blei.
Die Gedanken sind frei!

Ich denke, was ich will
und was mich beglücket,
doch alles in der Still',
und wie es sich schicket.
Mein Wunsch und Begehren
kann niemand verwehren,
es bleibet dabei:
Die Gedanken sind frei!

Und sperrt man mich ein
im finsteren Kerker,
ich spotte der Pein
und menschlicher Werke;
denn meine Gedanken
zerreißen die Schranken
und Mauern entzwei:
Die Gedanken sind frei!

Drum will ich auf immer
den Sorgen entsagen,
und will mich auch nimmer
mit Grillen mehr plagen.
Man kann ja im Herzen
stets lachen und scherzen
und denken dabei:
Die Gedanken sind frei!

Volkslied, ca. 1790 bearbeitet von Hoffmann von Fallersleben, 1841 (Erstdruck 1842)

      

     

................................................    

A vers 1780-ben bukkant fel először szórólapokon, szerzője ismeretlen. Egy szöveg tévedésből 1790-re datálja, és persze mindjárt a francia forradalom hatását fedezi fel rajta utólérhetetlen éleselméjűséggel és eredetiséggel, a kor jellemző dokumentumát látva benne... Pedig a gondolat szabadságának gondolata már a szabadságot egyáltalán nem ismerő középkorban is felmerült, például Walter von der Vogelweidénél... De azért mégis csak jellemző a korra a vers, mert többen is feldolgozták és publikálták a XIX. század első felében; a fenti változat Hoffmann von Fallerslebentől való, 1841-ből. Legalábbis a „szabadság” szó jellemző: Németországban valójában nemigen gondoltak másra, mint a rengeteg német nyelvű állam egyetlen állammá való egyesítésére: még a hét évvel későbbi frankfurti Nemzetgyűlés is csak monarchiának volt képes elképzelni a megalapítandó német államot, köztársaságról, népfelségről szó sem esett, a császári koronát a a porosz királynak ajánlották fel, az meg nem volt hajlandó elfogadni a gyülevész „nemzet” kezéből...

A versben szereplő szabadsághangulat szép képét az is zavarja, hogy ugyanez a Fallersleben írta a Deutschland, Deutschland über alles (Németország mindenek felett) kezdetű dalt, amelyet a megalomániába esett Németország az első és a második világháborúban harsogott és nemzeti himnuszává tett (ráadásul Haydn zenéjével, amelyet a jámbor konzervatív zeneszerző Ferenc császár ünneplésére komponált, s amelyhez a Gott erhalte Franz den Keiser, Isten, tartsd meg Ferenc császárt kezdetű szöveget  írták).  Erről ugyan Fallersleben éppúgy nem tehet, mint Haydn, ő nyilván nem is német világuralomra gondolt, hiszen Németország még csak nem is létezett 1841-ben; valószínű,  hogy „Deutschland 



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://www.handmann.phantasus.de/ g_diegedankensindfrei.html

A gondolat szabad (Magyar)

Ami eszme, szabad!
Utána ki járhat?
Mert szerteszalad,
Mint éjjeli árnyak,
És senki se tudja,
Vadász meg a puska
Sem fojtja el azt.
Ami eszme, szabad!

Szabad a gondolat
S az, hogy mi a vágyam,
Bár csak subám alatt,
S hogy bánjam-e, áldjam?
Mit vágyom eszemmel,
El nem veszi ember,
Az véle marad.
Ami eszme, szabad!

És hogyha lakom
A tömlöc, a börtön,
Nincs oly hatalom,
Mely élve betörjön.
Mert gondolatommal
Szétrázom azonnal
A kőfalakat.
Ami eszme,szabad!

Ezért, amig élek,
Elásom a gondot,
És furcsa szeszélyek
karjába nem omlok.
Van vicc a fejemben,
És elvehetetlen,
Mit gondolat ad.
Ami eszme, szabad!

       

   

       

       

über alles” az ő számára még nem azt jelentette, hogy ’Németország világuralomra van hivatva” – „Csússz-mássz! Csússzál-másszál! Te meg az ördögöd!” (l. ott) című versének tanúsága szerint a németeket nem Herrenvolknak, uralkodásra termett nemzetnek tekintette, hanem éppen ellenkezőleg szolgalelkű csúszómászóknak –, hanem egyszerűen azt, hogy ’a legfontosabb dolog az, hogy legyen egységes Németország’.

De lehet ez elszólás is, titkos gondolat akaratlan kibökése... Amikor néhány évtizeddel később létrejött az egységes Németország, az a Németország azonnal arra gondolt, hogy neki uralkodnia kell legalábbis Berlin és Bagdad között a közbülső „szolganépeken”... „A lengyeleket sajnos kénytelenek leszünk kiirtani”, írta Bismarck egy magánlevélben. A francia nép szabadságvágya is a világuralomra törő Napoleon iránti lelkesedésbe csapott át néhány év alatt. Abban az országban pedig, amelyről azt kellett énekelnünk az én gyerekkoromban, hogy „Nincs a földön gazdagabb, szebb ország, minden ember érzi, hogy szabad”, olyan rabszolgaság volt és olyan tömegmészárlások történtek, hogy ahhoz képest a leszadistább királyok, a legőrültebb római császárok rémuralma a szabadság idillikus birodalma volt. Ma már ezt nem tilos kimondani – de nem mondják, nem beszélnek róla, nem került sor a kommunizmus nürnergi perére, és a történelemnek ez a fejezete ezáltal szinte ki van rekesztve a köztudatból, mert akik a tömegkommunikációs eszközök elsöprő hányadát a kezükben tartják, azok szerették és most is szeretik Sztálint, Mao-ce Tungot, a kambodzsai Pol Potot és nyájasabb modorú utódaikat, akik rájöttek, hogy a tömegkommunikáció sokkal hatásosabb eszköz a cenzúránál, a betiltásnál, a „szabad” pártnapoknál...

Egy bizonyos fajta entellektüel számára csak az politically correct, amit ő gondol szabadon. De ne gyanakodjunk Fallerslebenre: neki még nem lett volna alkalma lesöpörni az asztalról más véleményeket, ha ezt diktálta volna neki az igazságvágya.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap