Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hoffmann von Hoffmannswaldau, Christian: A gyönyör (Die Wollust Magyar nyelven)

Hoffmann von Hoffmannswaldau, Christian portréja

Die Wollust (Német)

Die Wollust bleibet doch der Zucker dieser Zeit,

Was kann uns mehr denn sie den Lebenslauf versüßen?

Sie lässet trinkbar Gold in unsre Kehle fließen

Und öffnet uns den Schatz beperlter Lieblichkeit.

In Tuberosen kann sie Schnee und Eis verkehren

Und durch das ganze Jahr die Frühlingszeit gewähren.

 

Es schaut uns die Natur als rechte Kinder an,

Sie schenkt uns ungespart den Reichtum ihrer Brüste,

Sie öffnet einen Saal voll zimmetreicher Lüste,

Wo aus des Menschen Wunsch Erfüllung quellen kann.

Sie legt als Mutter uns der Wollust in die Armen

Und läßt durch Lieb und Wein den kalten Geist erwarmen.

 

Nur das Gesetze will allzu tyrannisch sein.

Es zeiget jederzeit ein widriges Gesichte,

Es macht des Menschen Lust und Freiheit ganz zunichte

Und stößt für süßen Most uns Wermuttropfen ein.

Es untersteht sich, uns die Augen zu verbinden

Und alle Lieblichkeit aus unsrer Hand zu winden.

 

Die Ros entblößet nicht vergebens ihre Pracht,

Jasmin will nicht umsonst uns in die Augen lachen —

Sie wollen unsrer Lust sich dienst- und zinsbar machen.

Der ist sein eigen Feind, der sich zu plagen tracht;

Wer für die Schwanenbrust ihm Dornen will erwählen,

Dem muss es an Verstand und reinen Sinnen fehlen.

 

Was nutzet endlich uns doch Jugend, Kraft und Mut,

Wenn man den Kern der Welt nicht reichlich will genießen

Und dessen Zuckerstrom lässt unbeschifft verschießen;

Die Wollust bleibet doch der Menschen höchstes Gut,

Wer hier zu Segel geht, dem wehet das Gelücke

Und ist verschwenderisch mit seinem Liebesblicke.

 

Wer Epikuren nicht für seinen Lehrer hält,

Der hat den Weltgeschmack und allen Witz verloren,

Es hat ihn die Natur als Stiefsohn ihn erkoren,

Er muss ein Unmensch sein und Scheusal dieser Welt.

Der meisten Lehrer Wahn erregte Zwang und Schmerzen:

Was Epikur gelehrt, das kitzelt noch die Herzen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.teachsam.de/deutsch

A gyönyör (Magyar)

Földi sorsunknak egy cukra van, a gyönyör.

Nincs, ami életünk jobban megédesítse;

folyékony aranyat csordít az kelyheinkbe

és gyöngyös örömök kincstárát tárja föl.

Tubarózsát teremt tél jegéből-havából,

és egész évre víg tavaszidőt varázsol.

 

A természet szíve gyermekének tekint;

pazarul ontja bő gazdagságát a keble.

Fűszeres örömök dús termébe vezet be,

hol kívánságaink teljesedése int.

Mint anya, fekteti a gyönyört karjainkba,

s hült vérünk borral és szerelemmel vidítja.

 

De a Törvény rideg tirannusunk marad;

bármikor néz reánk, arca mindig mogorva;

az ember örömét s szabadságát lerontja,

és édes must helyett ürömcsöppeket ad.

Az legfőbb célja, hogy kendőt kössön szemünkre,

s ami kedves nekünk, azt kezünkből kiüsse.

 

Meddőn a rózsa dús virágba nem fakad,

nem mosolyog reánk a jázmin sem hiába.

Mind azt akarja, hogy kedvünk hasznára váltsa.

Maga hóhéra, ki magát kínozza csak.

Ki tövist szedne a puha hattyúkebelről,

régen elbúcsuzott a józan értelemtől.

 

Mersz, erő, ifjuság az embernek mit ér,

élvezni a világ magvát ha nem kívánja,

s hajózatlan fut el a gyönyör cukorárja?

Holott legfőbb javunk egyedül csak a kéj.

Ki itt hajóra száll, azt szerencse vezérli,

szerelmes mosolyát pazar szívvel fecsérli.

 

Kinek nem Epikúr az életmestere,

eszement balga, nincs a világhoz szimatja;

a természetnek is csak fattya az efajta,

valódi szörnyszülött és világ-szégyene.

A legtöbb kába tan kényszerrel keserültet;

bölcs Epikuroszé csiklandja csak szívünket.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap