Hofmannsthal, Hugo von: Két biztos kéz (Die Beiden Magyar nyelven)

Sie trug den Becher in der Hand -
Ihr Kinn und Mund glich seinem Rand -,
So leicht und sicher war ihr Gang,
Kein Tropfen aus dem Becher sprang.

So leicht und fest war seine Hand:
Er ritt auf einem jungen Pferde,
Und mit nachlässiger Gebärde
Erzwang er, daß es zitternd stand.

Jedoch, wenn er aus ihrer Hand
Den leichten Becher nehmen sollte,
So war es beiden allzu schwer:

Denn beide bebten sie so sehr,
Daß keine Hand die andre fand
Und dunkler Wein am Boden rollte.

Pohárt ragadt a hölgy, s e kéz
Biztos volt, könnyed az emelés,
- Ajk zárta pohár peremét –
Egy csepp bor se folyt földre szét.

Biztos s könnyed volt férfi kéz:
Ő vad ménjét úgy lovagolta,
Hogyha finom kézmozdulattal
Jelt adott, a ló egyet se lép.

De mikor nyújt könnyű pohárt
Nő keze, s átvenni kellene,
Mindkettőnek túl nehéz volt,

Mert kezük remegve mozgott,
S hogy kéz  kezet nem talált,
A sötét bor földre folyt le.