Hofmannsthal, Hugo von: Mi a Világ? (Was ist die Welt? Magyar nyelven)

Was ist die Welt? Ein ewiges Gedicht,
Daraus der Geist der Gottheit strahlt und glüht,
Daraus der Wein der Weisheit schäumt und sprüht,
Daraus der Laut der Liebe zu uns spricht

Und jedes Menschen wechselndes Gemüt,
Ein Strahl ists, der aus dieser Sonne bricht,
Ein Vers, der sich an tausend andre flicht,
Der unbemerkt verhallt, verlischt, verblüht.

Und doch auch eine Welt für sich allein,
Voll süß-geheimer, nievernommner Töne,
Begabt mit eigner, unentweihter Schöne,

Und keines Andern Nachhall, Widerschein.
Und wenn du gar zu lesen drin verstündest,
Ein Buch, das du im Leben nicht ergründest.
   
   
   
(1890)

Mi a Világ? Egy-örök költemény,
Abból süt a legfőbb Szellem Szele,
S a Bölcsesség Borpermete vele,
A Szeretet Szava, mely szószegény,

És minden ember forgandó szive,
Fénysugár, eme nap lövellte fény,
Verssor, ezernyi sor között serény,
Hol halkan hangzik el s hal el neve.

És mégis önmagába zárt világ,
Édes, titkos, nem hallott hangok árja,
Nem-profán szépségét magába zárva,

S nem, nem tükrözve más fényét, dalát.
S könyv volna, ha benne olvasni tudnál,
De érthetetlenebb egy életútnál.
   
   
   
Mely szószegény: az eredetiben éppen ellenkezőleg, „amely beszél hozzánk" (de nem bőbeszédűen, nem a szószátyárok módján, amint az a következő strófából kiderül).

Verssor, ezernyi sor között, ered.: Egy verssor, mely ezer más verssorral fonódik össze. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy a világ olyan verssor, amely más verssorokkal azaz rajta kívüli világokkal fonódik össze, hanem hogy minden más verssor, azaz a világon belül minden egyes ember maga is külön világ. — Érdekes, hogy a világ a vers elején egy egész vers, most meg „csak” egy sor ebben a versben, amely alig vevődik észre a verssorok sokaságában... Ez a „világ” szó különféle, egymásnak ellentmondó jelentéseiből adódik.