Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hofmannsthal, Hugo von: Prológus (Zu einem Buch ähnlicher art Magyar nyelven)

Hofmannsthal, Hugo von portréja

Zu einem Buch ähnlicher art (Német)

Merkt auf, merkt auf! Die Zeit ist sonderbar,

Und sonderbare Kinder hat sie: Uns!

Wer allzusehr verliebt ist in das Süße,

Erträgt uns nicht, denn unsre Art ist herb,

Und unsre Unterhaltung wunderlich.

›Schlagt eine kleine Bühne auf im Zimmer,

Denn die Haustochter will Theater spielen!‹

Meint ihr, sie wird als kleine Muse kommen,

Mit offnem Haar, und in den bloßen Armen

Wird eine leichte goldne Leier liegen?

Meint ihr als Schäferin, ein weißes Lamm

Am blauen Seidenband und auf den Lippen

Ein Lächeln, süß und billig wie die Reime

In Schäferspielen? Auf! und geht hinaus!

Geht fort, ich bitt euch, wenn ihr das erwartet!

Ihr könnt uns nicht ertragen, wir sind anders!

Wir haben aus dem Leben, das wir leben,

Ein Spiel gemacht, und unsere Wahrheit gleitet

Mit unserer Komödie durcheinander

Wie eines Taschenspielers hohle Becher –

Je mehr ihr hinseht, desto mehr betrogen!

Wir geben kleine Fetzen unsres Selbst

Für Puppenkleider. Wie die wahren Worte –

(An denen Lächeln oder Tränen hängen

Gleich Tau an einem Busch mit rauhen Blättern)

Erschrecken müssen, wenn sie sich erkennen,

In dieses Spiel verflochten, halb geschminkt,

Halb noch sich selber gleich, und so entfremdet

Der großen Unschuld, die sie früher hatten!

73Ward je ein so verworrnes Spiel gespielt?

Es stiehlt uns von uns selbst und ist nicht lieblich

Wie Tanzen oder auf dem Wasser Singen,

Und doch ist es das reichste an Verführung

Von allen Spielen, die wir Kinder wissen.

Wir Kinder dieser sonderbaren Zeit

Was wollt ihr noch? So sind wir nun einmal,

Doch wollt ihr wirklich solche Dinge hören,

Bleibt immerhin! Wir lassen uns nicht stören.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gutenberg.org/files/31625/31625-h/31625-h.htm#Page_72

Prológus (Magyar)

Figyelmet kérek!... Különös kor ez,

s mi különös gyermekei vagyunk!

Az édeset túlsággal kedvelők nem

szenvednek el: művészetünk fanyar,

szórakozásunk kissé különös.

„Állítsatok fel szoba-színpadocskát,

mert a kisasszony játszani akar!"

Azt hiszitek, mint pici múzsa lép be,

haja kibontott, karja meztelen,

s könnyű aranylantot ölel talán?

Azt hiszitek, hogy pásztorlánykaként jő,

kék szallagon fehér báránnyal, ajkán

olcsó-édes mosoly, akár a pásztor-

játékok rímei?... Fel! és ki innen!

Tűnjetek el, ha erre vártatok!

Mások vagyunk: nem szenvedhettek el.

Mi játékot az életből csináltunk,

melyet élünk, igazságunk is olymód

ugrál művünkkel együtt összevissza,

mint bűvész üres pohara: ha mégúgy

figyeltek is, csak becsap és elámít 

Saját énünk kis rongyait ajánljuk

babaruhának. Valódi szavak

(bennük mind, mind mosoly vagy könny remeg,

mint durva levelű bokron a harmat)

holtra ijednek, ha félig kifestve,

s magukhoz még hasonlítón, de múlt

ártatlanságtól elidegenítve

ismernek majd e játékban magukra!

Ily kusza művet játszottak-e még?

Ellop magunktól s nem kedves, bohó, mint

a tánc vagy éneklés a tó vizén,

mégis ez a legeslegcsábítóbb

minden játék közül mit ismerünk,

mi, e különös kor gyermekei.

Kell még egyéb? Már ilyenek vagyunk.

De csak maradjatok, ha mégsem úntat:

bizony mi nem feszélyezzük magunkat.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap