Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Holz, Arno: Éjszakai jelenet (Nachtstück Magyar nyelven)

Holz, Arno portréja
Kálnoky László portréja

Vissza a fordító lapjára

Nachtstück (Német)

Längst fiel von den Bäumen

Das letzte Blatt,

In Schlaf und Träumen

Liegt nun die Stadt;

Die Fenster verdunkeln

Sich Haus an Haus

Und drüberhin funkeln

Die Sterne sich aus;

Kalt weht es vom Strom her,

Der Eisgang kracht,

Und drüben vom Dom her

Dröhnt's Mitternacht.

Ich aber schleppe mich zitternd nach Haus –

Der Nordwind bläst die Laternen aus!

 

Was half's, dass ich klagend

Die Gassen durchlief

Und mitleidverzagend

»Hier Rosen!« ausrief?

»Hier Rosen, o Rosen!

Wer kauft einen Strauss?«

Doch die Herren Studiosen

Lachten mich aus!

Und keiner, keiner ....

Dass Gott erbarm!

O unsereiner

Ist gar zu arm!

Mir wanken die Kniee, mein Herzblut gerinnt –

O Gott, mein Kind, mein armes Kind!

 

In stockdunkler Kammer,

Verhungert, verthiert!

Schon packt mich der Jammer:

»Ach Muttchen, mich friert!

Ach bitte, bitte

Ein Stückchen Brot!«

Mir ist es, als litte

Ich gleich den Tod!

Mir ist es, als müsste

Ich schreien: »Fluch!« –

O dass ich dich küsste

Durchs Leichentuch!

Dann wär es vorbei und sie scharrten dich ein

Und ich trüg es allein, o Gott, allein…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zeno.org/Literatur/M/Holz

Éjszakai jelenet (Magyar)

Rég nincsen a fákon

levél sehol,

a városon álom

és csend honol;

sorban feketéllnek

az ablakok,

s fölöttük enyésznek

a csillagok;

a víz szele metsző,

a jég recseg,

egy óra ijesztőn

ver éjfelet.

S én fázva igyekszem hazafele —

Lámpásokat olt ki észak szele!

 

Utcán panaszoljam

keserveimet,

s csüggedve, de mondjam:

„Rózsát vegyenek!"?

„A rózsát, vegyék már

a rózsacsokort!"

De csak egyre tréfál

a diákcsoport!

És senki, senki...

Ó, irgalom!

Az olyan, mint mi,

szegény nagyon!

Megroggyan a térdem, a szívem megáll

Ó, ég, ó, gyermekem, terád mi vár!

 

A kamrasötétben

éhezne talán!

Már hallani vélem:

"Jaj, fázom, anyám!

Ne hagyj el engem,

ó, adj kenyeret!"

Úgy érzem, e percben

végsőt lehelek!

„Átok fejetekre!

- kiáltanám.

Jaj, szemfödeledre

tapadna a szám!

Terhem, ha a tested a sírba kerül,

egyedül vinném, ó, ég, egyedül…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap