Huchel, Peter: Gezählte Tage

Gezählte Tage, Stimmen, Stimmen,

vorausgesandt durch Sonne und Wind

und im Gefolge rasselnder Blätter,

noch ehe der Fluß

den Nebel speichert im Schilf.

Vergiß die Stadt,

wo unter den Hibiskusbäumen

das Maultier morgens gesattelt wird,

der Gurt gezogen, die Tasche gepackt,

die Frauen stehen am Küchenfeuer,

wenn noch die Brunnen im Regen schlafen.

Vergiß den Weg,

betäubt vom Duft den Pfeifenstrauchs,

die schmäle Tür,

wo unter der Matte der Schlüssel liegt.

Zwei Schatten,

Rücken an Rücken,

zwei Männer warten im frostiges Gras

Stunde,

die nicht mehr deine Stunde ist,

Stimmen,

Vorausgesandt durch Nebel und Wind.

Megszámlált napok, hangok, hangok,

nap és szél küldte előre őket

és kíséretükben zörgő levél,

még mielőtt a folyó

ködöt tárol a nádban.

Feledd a várost,

ahol hibiszkuszfák alatt reggel

az öszvér már felnyergelve,

szíj feszes, zsák teli,

asszonyok állnak a konyhák tüzénél,

hol az esőben alusznak a kutak.

Feledd az utat,

mely kábult a jázmin vad szagától,

a kicsiny ajtó,

hol a gyékény alatt fekszik a kulcs.

Két árnyék,

háttal egymásnak,

két férfi vár rád a dérlepte fűben

óra,

mely többé már nem tiéd,

hangok,

köd és szél küldte előre őket.