Huchel, Peter: Téli zsoltár (Winterpsalm Magyar nyelven)

für Hans Mayer

Da ich ging bei träger Kälte des Himmels

Und ging hinab die Straße zum Fluß,

Sah ich die Mulde im Schnee,

Wo nachts der Wind

Mit flacher Schulter gelegen.

Seine gebrechliche Stimme,

In den erstarrten Ästen oben,

Stieß sich am Trugbild weißer Luft:

„Alles Verscharrte blickt mich an.

Soll ich es heben aus dem Staub

Und zeigen dem Richter? Ich schweige.

Ich will nicht Zeuge sein.“

Sein Flüstern erlosch,

Von keiner Flamme genährt.

Wohin du stürzt, o Seele,

Nicht weiß es die Nacht. Denn da ist nichts

Als vieler Wesen stumme Angst.

Der Zeuge tritt hervor. Es ist das Licht.

Ich stand auf der Brücke,

Allein vor der trägen Kälte des Himmels.

Atmet noch schwach,

Durch die Kehle des Schilfrohrs,

der vereiste Fluß

Hans Mayernek

Hogy az ég lomha hidegében mentem

lefelé az úton a folyóhoz,

láttam a völgyteknőt a hóban,

hol csapott vállal

feküdt éjjel a szél.

Megtört hangja ott fenn

merev ágak közt nekiment

a sápadt lég árnyképeinek:

„Minden elföldelt énrám tekint.

Én emeljem ki a porból

s mutassam a bírónak? Hallgatok.

Én nem leszek tanú."

Suttogása elhalt,

nem táplálta semmi láng.

Hová zuhansz, ó, lélek,

nem tudja az éj. Mert nincs itt semmi más,

csak sok-sok lény néma félelme.

A tanú előlépett. Ő a fény.

A hídon álltam én,

egyedül a lomha, hideg ég alatt.

Lélegzik-e még

a nád torkán át

a jéggé vált folyó?