Ismeretlen, Szerző: Schönberg: Kabarédalok - 4. (Schönberg: Brettl-Lieder - 4. Magyar nyelven)

Schönberg: Brettl-Lieder - 4.

E nyolc dal szövegének szerzője nem ismeretlen, hanem hét azonosítható szerző, néhányuk a Magyarul Bábelben-en is szerepel, és csak az kapcsolja össze a verseket, hogy Schönberg megzenésítette és egy műként adta ki őket (opus-szám nélkül).
         
   
   
Jedem das Seine (Hippolyte Colly 1846-1906)

Ebenes Paradefeld
Kasper in der Mitte hält
Hoch auf seinem Gaul.
König, Herzog um ihn 'rum,
Gegenüber Publicum,
Regimenter bum bum bum.
Das marschiert nicht faul.

Luft sich voller Sonne trinkt,
Helm und Bayonett das blinkt,
Sprüht und gleisst und glänzt.
Schattiger Tribünensitz,
Bravo! Hurrah! Ulk und Witz.
Operngläser Augenblitz.
Hin und her scharwenzt.

Neben mir wer mag das sein,
Reizend nicht so furchtbar fein,
Doch entzückend schick.
Wird man kritisch angeschaut,
Heimlich ist man doch erbaut,
Und die Hüfte sehr vertraut
kuppelt die Musik.

Kaspar nimm was dir gebührt
Und die Truppe recht geführt,
Schütze dich und uns.
Aber jetzt geliebter Schatz,
Schleunig vom Paradeplatz.
Hinterm Wall ein Plätzchen hat's
Fern von Kinz und Kunz.

Und da strecken wir uns hin,
Ich und meine Nachbarin,
Weit her tönt's Trara.
Welche Lust Soldat zu sein,
Welche lust es nicht zu sein,
Wenn still fein alein zu zwein
Wir et cetera.
   
   
   
A szerző francia; ennél több releváns információt nem találtam róla, sem arra történő utalást, hogy ki fordította németre a verset.

   
De gustibus...

Sík — naná,rücskös! — porond,
Paprikajancsi beront
Gebén egyenest.
Hercegek veszik körül,
A publikum de örül,
Bimm és bumm kívül-belül,
És senki se rest.

Tiszta lég és guszta nap,
Bajonett és vaskalap
Csillog és virít.
Árnyékban van a tribün,
Tréfa, móka meg se szűn,
Itt meg ott kapóra gyün
Látcsövecskénk, főleg itt.

Aki eztet szereti,
Ne legyen visszás neki,
Legyen benne sikk.
Kritikussan nézve az
Emberiség nagy kamasz,
Gyomra annak nem ravasz,
Csak zenét eszik.

Paprikajancsi nesze,
Te légy színpadunk esze,
Óvj minket s magad.
Ámde most, te drága kincs,
A színháztól eltekints,
Lám ott egy titkos kilincs,
Ott egy zug akad.

Ott majd jó lesz az arány:
Egy: én. Kett: egy nyalka lány,
S nem zavar a citera.
Katonának menj elébb,
Aztán leszerelni szép,
De legszebb a dupla lét
Így. Et cetera.