Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jacobi, Johann Georg: Egy régi dal nyomán (Nach einem alten Liede Magyar nyelven)

Jacobi, Johann Georg portréja
Kálnoky László portréja

Vissza a fordító lapjára

Nach einem alten Liede (Német)

 Sagt, wo sind die Veilchen hin,

Die so freudig glänzten,

Und der Blumen-Königinn

Ihren Weg bekränzten?

    »Jüngling, ach! der Lenz entflieht:

    »Diese Veilchen sind verblüht.«

 

 Sagt, wo sind die Rosen hin,

Die wir singend pflückten,

Als sich Hirt' und Schäferinn

Hut und Busen schmückten?

    »Mädchen, ach! der Sommer flieht:

    »Diese Rosen sind verblüht.«

 

 Führe denn zum Bächlein mich,

Das die Veilchen tränkte,

Das mit leisem Murmeln sich

In die Thäler senkte.

    »Luft und Sonne glühten sehr:

    »Jenes Bächlein ist nicht mehr.«

 

 Bringe denn zur Laube mich,

Wo die Rosen standen,

Wo in treuer Liebe sich

Hirt’ und Mädchen fanden.

    »Wind und Hagel stürmten sehr:

    »Jene Laube grünt nicht mehr.«

 

 Sagt, wo ist das Mädchen hin,

Das, weil ich’s erblickte,

Sich mit demuthvollem Sinn

Zu den Veilchen bückte?

    »Jüngling! Alle Schönheit flieht:

    »Auch das Mädchen ist verblüht.«

 

 Sagt, wo ist der Sänger hin,

Der auf bunten Wiesen

Veilchen, Ros’ und Schäferinn,

Laub und Bach gepriesen?

     »Mädchen, unser Leben flieht:

    »Auch der Sänger ist verblüht.«



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://freiburger-anthologie.ub.uni-freiburg.de

Egy régi dal nyomán (Magyar)

  Hol vannak az ibolyák,

hol van a vidám nép,

mely övezte, merre járt,

 a virág-királynét?

   „Ifjú, a tavasz oda:

   elhervadt az ibolya." –

 

  Hol a rózsa, mit dalos

kedvünkben leszedvén,

pásztor hordott süvegén,

 pásztorlány a keblén?

   „Lányka, jaj, elszállt a nyár:

   elhervadt a rózsaszál." –

 

  Vigy az érhez, mely

 a friss ibolyát locsolta,

s a völgybe futott alá,

 csendesen csobogva!

   „Forró volt a vágy s a nap:

   az a kis ér elapadt." –

 

  Vígy a lugashoz,

hol a rózsaszál kifeslett,

hol pásztor s pásztorleány

 szerelembe estek.

   „Szélvész zúgott itt tova:

   zöld lugasnak nincs nyoma." –

 

  Hol a lány, akin megállt

szemem megpihenvén,

s ki lehajolt nyomban

 az ibolyákra szendén?

   „Ifjú, a báj röpke ék:

   elhervadt a lányka rég." –

 

  Hol a dalnok, aki

a tarka réten állt, hogy

versbe szedjen patakot,

 lányt, lugast, virágot?

   „Lányka, száll az életünk:

   a dalnok is messze tűnt." –



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap