Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kästner, Erich: Hasonlat a vonatról (Das Eisenbahngleichnis Magyar nyelven)

Kästner, Erich portréja
Vas István portréja

Vissza a fordító lapjára

Das Eisenbahngleichnis (Német)

Wir sitzen alle im gleichen Zug

und reisen quer durch die Zeit.

Wir sehen hinaus. Wir sahen genug.

Wir fahren alle im gleichen Zug.

Und keiner weiß, wie weit.

 

Ein Nachbar schläft, ein anderer klagt,

ein dritter redet viel.

Stationen werden angesagt.

Der Zug, der durch die Jahre jagt,

kommt niemals an sein Ziel.

 

Wir packen aus. Wir packen ein.

Wir finden keinen Sinn.

Wo werden wir wohl morgen sein?

Der Schaffner schaut zur Tür herein

und lächelt vor sich hin.

 

Auch er weiß nicht, wohin er will.

Er schweigt und geht hinaus.

Da heult die Zugsirene schrill!

Der Zug fährt langsam und hält still.

Die Toten steigen aus.

 

Ein Kind steigt aus. Die Mutter schreit.

Die Toten stehen stumm

am Bahnsteig der Vergangenheit.

Der Zug fährt weiter, er jagt durch die Zeit,

und niemand weiß, warum.

 

Die I. Klasse ist fast leer.

Ein feister Herr sitzt stolz

im roten Plüsch und atmet schwer.

Er ist allein und spürt das sehr.

Die Mehrheit sitzt auf Holz.

 

Wir reisen alle im gleichen Zug

zu Gegenwart in spe.

Wir sehen hinaus. Wir sahen genug.

Wir sitzen alle im gleichen Zug

und viele im falschen Coupé.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.detlefs-page.de

Hasonlat a vonatról (Magyar)

Mindnyájunkat elvisz egy vonat.

És azon utazunk soká.

Kinézünk. Már láttunk elég sokat.

Mindnyájunkat elvisz a vonat.

És nem tudjuk, hová.

 

Ez alszik, az meg sírdogál.

A harmadik fecseg.

Fut a vonat és meg-megáll,

az éveken át messze száll,

célját nem látja meg.

 

Kipakkolunk. Bepakkolunk.

És nincs értelme sem.

Vajon hol ér a holnapunk?

Jön, és benéz kalauzunk,

s mosolyog csöndesen.

 

De ő se tudja az utat.

A légbe fütty hasít!

Kimegy az ajtón hallgatag.

Egy állomás, egy pillanat.

Halottak hagynak itt.

 

Anya kiált fia után.

A halott nem beszél

a múltnak pályaudvarán.

Robog a vonat az évek során.

S ki tudja, mi a cél?

 

Az első osztály mélyin ül,

és büszke is nagyon

egy úr a pamlagon, örül,

hogy itt csak ő van egyedül.

A többség fapadon.

 

Mindünkkel robog egy vonat

az új remény felé.

Kinézünk. Láttunk elég sokat.

Mindenkit elvisz egy vonat,

egy felcserélt kupé.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://urszu2.blogspot.ro

Kapcsolódó videók


minimap