Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kästner, Erich: Hasonlat a vonatról (Das Eisenbahngleichnis Magyar nyelven)

Kästner, Erich portréja
Kosztolányi Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Das Eisenbahngleichnis (Német)

Wir sitzen alle im gleichen Zug

und reisen quer durch die Zeit.

Wir sehen hinaus. Wir sahen genug.

Wir fahren alle im gleichen Zug.

Und keiner weiß, wie weit.

 

Ein Nachbar schläft, ein anderer klagt,

ein dritter redet viel.

Stationen werden angesagt.

Der Zug, der durch die Jahre jagt,

kommt niemals an sein Ziel.

 

Wir packen aus. Wir packen ein.

Wir finden keinen Sinn.

Wo werden wir wohl morgen sein?

Der Schaffner schaut zur Tür herein

und lächelt vor sich hin.

 

Auch er weiß nicht, wohin er will.

Er schweigt und geht hinaus.

Da heult die Zugsirene schrill!

Der Zug fährt langsam und hält still.

Die Toten steigen aus.

 

Ein Kind steigt aus. Die Mutter schreit.

Die Toten stehen stumm

am Bahnsteig der Vergangenheit.

Der Zug fährt weiter, er jagt durch die Zeit,

und niemand weiß, warum.

 

Die I. Klasse ist fast leer.

Ein feister Herr sitzt stolz

im roten Plüsch und atmet schwer.

Er ist allein und spürt das sehr.

Die Mehrheit sitzt auf Holz.

 

Wir reisen alle im gleichen Zug

zu Gegenwart in spe.

Wir sehen hinaus. Wir sahen genug.

Wir sitzen alle im gleichen Zug

und viele im falschen Coupé.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.detlefs-page.de

Hasonlat a vonatról (Magyar)

Mint egy vonatban utazunk itt

a nagy időbe, tétova.

Nézünk. A tájat láttuk untig.

Mind egy vonatban utazunk itt

s nem tudja senki, hogy hova.

 

Ez alszik és felnyög a másik,

a harmadik sokat beszél.

Elvágtatunk egy állomásig.

Megy a vonat, rá álom ásít,

de sosem int feléje cél.

 

Zárjuk-kinyitjuk a bőröndünk.

Oly érthetetlen a dolog.

Hajnal felé már merre döngünk?

A kalauz ajtónkba föltűnt

és a bajszába mosolyog.

 

Még ő se tudja, mi van ott túl,

lassan kiballag hallgatag.

Sivít a síp, gőzfüttye zordul.

Lassít a mozdony, féke kordul.

Halottjaink leszállanak.

 

Gyermek kiszáll. Bőg anyja rája.

A múltnak pályaudvarán

áll a halottak néma nyája.

A vonat indul, zúg a pálya

s nem tudja senki, mért, talány.

 

Az első osztály bús, virrasztás.

Csupán egy hájas úr tapad

piros selymére, fullad, asztmás.

De büszke, hogy nem látja azt más.

A többinek jó a fapad.

 

Mind egy vonatban utazunk itt,

kergetve percet és halált.

Nézünk. A tájat láttuk untig.

Mind egy vonatban utazunk itt

s van sok, ki rossz szakaszba szállt.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://urszu2.blogspot.ro

Kapcsolódó videók


minimap