Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kästner, Erich: A vonatos hasonlat (Das Eisenbahngleichnis Magyar nyelven)

Kästner, Erich portréja

Vissza a fordító lapjára

Das Eisenbahngleichnis (Német)

Wir sitzen alle im gleichen Zug

und reisen quer durch die Zeit.

Wir sehen hinaus. Wir sahen genug.

Wir fahren alle im gleichen Zug.

Und keiner weiß, wie weit.

 

Ein Nachbar schläft, ein anderer klagt,

ein dritter redet viel.

Stationen werden angesagt.

Der Zug, der durch die Jahre jagt,

kommt niemals an sein Ziel.

 

Wir packen aus. Wir packen ein.

Wir finden keinen Sinn.

Wo werden wir wohl morgen sein?

Der Schaffner schaut zur Tür herein

und lächelt vor sich hin.

 

Auch er weiß nicht, wohin er will.

Er schweigt und geht hinaus.

Da heult die Zugsirene schrill!

Der Zug fährt langsam und hält still.

Die Toten steigen aus.

 

Ein Kind steigt aus. Die Mutter schreit.

Die Toten stehen stumm

am Bahnsteig der Vergangenheit.

Der Zug fährt weiter, er jagt durch die Zeit,

und niemand weiß, warum.

 

Die I. Klasse ist fast leer.

Ein feister Herr sitzt stolz

im roten Plüsch und atmet schwer.

Er ist allein und spürt das sehr.

Die Mehrheit sitzt auf Holz.

 

Wir reisen alle im gleichen Zug

zu Gegenwart in spe.

Wir sehen hinaus. Wir sahen genug.

Wir sitzen alle im gleichen Zug

und viele im falschen Coupé.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.detlefs-page.de

A vonatos hasonlat (Magyar)

Egyazon vonatban ülünk mind,

az időn robogunk át.


Kinézünk hát. Láttunk már elég színt.


Egyazon vonattal megyünk mind.

S nem tudjuk tartamát.


Szomszédod huny, másik nyafog,


harmadik szövegel.


Hangosbemondó vartyog.


Vonat, éveken átrobog,


s célját nem éri el.


Kicsomagol, becsomagol.

Nincs semmi értelme.

Holnap is nap, de vajon hol?


Kalauz néz be az ajtón,

mosolygós a kedve.


Ő sem tudja, hogy merre jár.


Hallgat, inkább otthagy.

Vonat kürtje most feldudál!


A vonat lassul, és megáll.


Kiszáll, aki meghalt.


Gyerek száll ki. Anyja sikolt.


Holtak néma során


a múlté volt ez a peron.


Hajt a vonat, időn átzakatol,


s töprengünk az okán.


Az 1. osztály szinte pang.


Egy úr ül dagadón,


piros plüss, fújtat, mint egy tank.


Érzi, milyen egyedül van.


A többség fapadon.


Egyazon vonattal megyünk mind,


Várjuk, mi jöhet még.


Kinézünk hát. Láttunk már elég színt.


Egyazon vonatban ülünk mind,


s sokaknak téves fülke, rég. 


(1932)

 



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

Kapcsolódó videók


minimap