Kästner, Erich: Március (Der März Magyar nyelven)

Sonne lag krank im Bett.
Sitzt nun am Ofen.
Liest, was gewesen ist.
Liest Katastrophen.

Springflut und Havarie,
Sturm und Lawinen, -
gibt es denn niemals Ruh
drunten bei ihnen.

Schaut den Kalender an.
Steht drauf: " Es werde!"
Greift nach dem Opernglas.
Blickt auf die Erde.

Schnee vom vergangenen Jahr
blieb nicht der gleiche.
Liegt wie ein Bettbezug
klein auf der Bleiche.

Winter macht Inventur.
Will sich verändern.
Schrieb auf ein Angebot
aus andern Ländern.

Mustert im Fortgehn noch
Weiden und Erlen.
Kätzchen blühn silbergrau.
Schimmern wie Perlen.

In Baum und Krume regt
sich's allenthalben.
Radio meldet schon
Störche und Schwalben.

Schneeglöckchen ahnen nun,
was sie bedeuten.
Wenn du die Augen schließt,
hörst du sie läuten.

Ágynak esett a Nap,
Ágya a kályha...
Híreket olvas: A bajt
Föld ki nem állja.

Árviz, ezernyi kár,
Lavina, vészek!
Lent sose nyugszanak,
bárhova nézzek.

Ott van a naptár, ni.
„Légyen!” — ez áll rajt’.
Fogja a látcsövét,
Lát vele száz bajt.

Mind, ami tavalyi hó,
már nem a régi.
Múltheti ágynemű
Képit idézi.

Leltárt tart ma a Tél.
Hátha megújul.
Már van ajánlata
külhoni kútbul.

Számbavesz elmenet
réteket, égert.
Barka ezüstözi,
csillog a szép kert.

Moccan a föld meg a fa,
folynak erecskék.
Közli a rádió:
Jönnek a fecskék!

Sejti harangvirág,
hogy mire jó ez.
Húnyd be a két szemed,
s hangot adó lesz.

Az utolsó strófa fordítása növénytani szempontból kifogásolható: a harangvirág nem márciusban nyílik. Az eredeti vers hóvirágról beszél, az németül szó szerint „hóharangocska”, ezért „adhat hangot”, ha behúnyod a szemedet. Ha magyar anyanyelvű vagy, akkor erre nyárig kell várniuk lelki füleidnek...