Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kästner, Erich: Herbst auf der ganzen Linie

Kästner, Erich portréja

Herbst auf der ganzen Linie (Német)

Nun gibt der Herbst dem Wind die Sporen.
Die bunten Laubgardinen wehn.
Die Straßen ähneln Korridoren,
in denen Türen offenstehn.

Das Jahr vergeht in Monatsraten.
Es ist schon wieder fast vorbei.
Und was man tut, sind selten Taten.
Das, was man tut, ist Tuerei.

Es ist, als ob die Sonne scheine.
Sie läßt uns kalt. Sie scheint zum Schein.
Man nimmt den Magen an die Leine.
Er knurrt. Er will gefüttert sein.

Das Laub verschießt, wird immer gelber,
nimmt Abschied vom Geäst und sinkt.
Die Erde dreht sich um sich selber.
Man merkt es deutlich, wenn man trinkt.

Wird man denn wirklich nur geboren,
um wie die Jahre zu vergehn?
Die Straßen ähneln Korridoren,
in denen Türen offenstehn.

Die Stunden machen ihre Runde.
Wir folgen ihnen Schritt für Schritt.
Und gehen langsam vor die Hunde.
Man führt uns hin. Wir laufen mit.

Man grüßt die Welt mit kalten Mienen.
Das Lächeln ist nicht ernst gemeint.
Es wehen bunte Laubgardinen.
Nun regnet's gar. Der Himmel weint.

Man ist allein und wird es bleiben.
Ruth ist verreist, und der Verkehr
beschränkt sich bloß aufs Briefeschreiben.
Die Liebe ist schon lange her!

Das Spiel ist ganz und gar verloren.
Und dennoch wird es weitergehn.
Die Straßen ähneln Korridoren,
in denen Türen offenstehn. 



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://jetzt.sueddeutsche.de

Ősz az egész vonalon (Magyar)

Az ősz a szellőt sarkantyúzza.
Libeg a tarka lomb gallya.
Folyosó lett most minden utca,
amelynek tárva ajtaja.

Lejár az év, mint havi részlet.
A hátralék édeskevés.
S amit teszünk, az igen gyér tett.
Amit teszünk, csak ténykedés.

A nap úgy csinál, mintha sütne.
Hidegen hagy. Megsütheti.
A gyomrunk pórázra van kötve.
Morog. Eledel kell neki.

Fakul a lomb, sárgul a zöldje,
köszön az ágnak, s lepereg.
Forog a föld tengelyén körbe.
Ha ittál, forog teveled.

Az embert létre azért hozták,
hogy múljon, mint évek sora?
Folyosóknak tűnnek az utcák,
amiknek tárva ajtaja.

És tart az órák körforgása.
S a lábunk meg nyomukba visz.
Így jutunk lassan dögrovásra.
Visznek. De nyargalunk mi is.

Fittyet hányunk a földi gondra.
Mosolyba pácolunk epét.
Meglibben ágak tarka lombja.
Már zuhog is. Zokog az ég.

Maga marad, ki most magányos.
Ruth elment, s néhány levélen
kívül a kapcsolat hiányos.
De rég volt az a szerelem!

A játszma elveszett hát végleg.
És még sincs vége, lám soha.
Most minden utca folyosó lett,
amelynek tárva ajtaja.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://puszatla-puszatla.blogspot.ro

Kapcsolódó videók


minimap