Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kästner, Erich: Jahrgang 1899

Kästner, Erich portréja

Jahrgang 1899 (Német)

Wir haben die Frauen zu Bett gebracht,
als die Männer in Frankreich standen.
Wir hatten uns das viel schöner gedacht.
Wir waren nur Konfirmanden.
 
Dann holte man uns zum Militär,
bloß so als Kanonenfutter.
In der Schule wurden die Bänke leer,
zu Hause weinte die Mutter.
 
Dann gab es ein bißchen Revolution
und schneite Kartoffelflocken;
dann kamen die Frauen, wie früher schon,
und dann kamen die Gonokokken.
 
Inzwischen verlor der Alte sein Geld,
da wurden wir Nachtstudenten.
Bei Tag waren wir bureau-angestellt
und rechneten mit Prozenten.
 
Dann hätte sie fast ein Kind gehabt
ob von dir, ob von mir - was weiß ich!
Das hat ihr ein Freund von uns ausgeschabt,
Und nächstens werden wir Dreißig.
 
Wir haben sogar ein Examen gemacht
und das meiste schon wieder vergessen.
Jetzt sind wir allein bei Tag und bei Nacht
und haben nichts Rechtes zu fressen!
 
Wir haben der Welt in die Schnauze geguckt,
anstatt mit Puppen zu spielen.
Wir haben der Welt auf die Weste gespuckt,
soweit wir vor Ypern nicht fielen.
 
Man hat unsern Körper und hat unsern Geist
ein wenig zu wenig gekräftigt.
Man hat uns zu lange, zu früh und zumeist
in der Weltgeschichte beschäftigt!
 
Die Alten behaupten, es würde nun Zeit
für uns zum Säen und Ernten.
Noch einen Moment. Bald sind wir bereit.
Noch einen Moment. Bald ist es so weit!
Dann zeigen wir euch, was wir lernten!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zeit.de

Az 1899-es évjárat (Magyar)

Mi vittük ágyba az asszonyokat,
míg a férfiak a fronton álltak.
Szebb volt erről álmodni csak;
még meg sem konfirmáltak.
 
Azután elvitt a katonaság,
csak úgy: ágyutölteléknek.
Kiürült az iskolapad meg a ház,
a mama szíve vérzett.
 
Azután volt egy kis forradalom;
a krumplira nem jutott hus;
és újra a nőcskék voltak soron,
aztán a gonokokkus.
 
Közben az öregünk tönkrejutott,
hát munkás-diáknak álltunk.
Nappalra elnyeltek a hivatalok:
százalékot számláltunk.
 
A kislánynak majdnem gyereke lett,
tőled vagy tőlem, ki bánja?!
Egy közös barátnál volt a kürett.
S harminc leszünk nemsokára.
 
Egy vizsgát is sikerült megállanunk;
az eredmény elég gyatra.
Most éjjel náppál egyedül vagyunk,
és nem jut egy jó falatra!
 
Fogat vicsorított ránk a világ,
alig hogy játszani kezdtünk;
a világ pofájába köptünk tehát,
ha Ypernnél el nem estünk.
 
Testünk lelkünk: ki törődött vele?
Ki táplálta, ki nevelte?!         
Leginkább s túl sokáig vetettek be
a világtörténelembe.
 
Az öregek azt mondják, ideje tán,
hogy vessünk és arassunk.
Egy pillanat még. Felkészülünk már.
Egy pillanat még. Ha az óra lejár,
megmutatjuk, mit tanultunk!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. D.

Kapcsolódó videók


minimap