Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kästner, Erich: Stimmen aus dem Massengrab

Kästner, Erich portréja

Stimmen aus dem Massengrab (Német)

(Für den Totensonntag, Anstatt einer Predigt)
 
Da liegen wir und gingen längst in Stücken.
Ihr kommt vorbei und denkt: sie schlafen fest.
Wir aber liegen schlaflos auf dem Rücken,
weil uns die Angst um Euch nicht schlafen lässt.
 
Wir haben Dreck im Mund. Wir müssen schweigen.
Und möchten schreien, bis das Grab zerbricht!
Und möchten schreiend aus den Gräbern steigen!
Wir haben Dreck im Mund. Ihr hört uns nicht.
 
Ihr hört nur auf das Plaudern der Pastoren,
wenn sie mit ihrem Chef vertraulich tun.
Ihr lieber Gott hat einen Krieg verloren
und lässt euch sagen: Laßt die Toten ruhn!
 
Ihr dürft die Angestellten Gottes loben.
Sie sprachen schön am Massengrab von Pflicht.
Wir lagen unten, und sie standen oben.
„Das Leben ist der Güter höchstes nicht.“
 
Da liegen wir, den toten Mund voll Dreck.
Und es kam anders, als wir sterbend dachten.
Wir starben. Doch wir starben ohne Zweck.
Ihr lasst Euch morgen, wie wir gestern, schlachten.
 
Vier Jahre Mord, und dann ein schön Geläute!
Ihr geht vorbei und denkt: sie schlafen fest.
Vier Jahre Mord, und ein paar Kränze heute.
Verlasst Euch nie auf Gott und seine Leute!
Verdammt, wenn ihr das je vergeßt!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.deutschelyrik.de

Hangok a tömegsírból (Magyar)

(Halottak napjára, prédikáció helyett)
 
Itt fekszünk, csontunk mállik, szertehull.
S ti azt hiszitek: alszik a halott.
Mi meg fekszünk hanyatt, álmatlanul,
és virrasztunk, mert aggaszt sorsotok.
 
Szánkban mocsok. A nyelvünk béna, nem szól.
Pedig üvöltenénk, míg sírunk megreped.
Üvöltve szállanánk ki sírjainkból.
Szánkban mocsok. S a fületek süket.
 
Ti úgyis csak a papolásra lestek,
ha gazdájáról mond a pap mesét.
Mennybéli istenük háborút vesztett,
s azt üzeni: Holtaknak békesség!
 
Az istenészek szépen prédikáltak.
Kötelességről szólt a gyászima.
Mi lent feküdtünk, ők felettünk álltak.
Az élet nem a javak legjava. -
 
Itt fekszünk, szánkban a sír szennye van.
Másként esett, mint hittük haldokolva.
Meghaltunk. Ám halálunk céltalan.
Holnap helyettünk ti kerültök sorra.
 
Négy gyilkos év, aztán zengő harangok!
S ti azt hiszitek: alszik a halott.
Négy gyilkos év, koszorúk, gingalangok!
Ne hidd a papi szót, az égi hangot!
Aki felejt - az átkozott!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaB. I.

Kapcsolódó videók


minimap