Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kästner, Erich: Zeitgenossen haufenweise

Kästner, Erich portréja

Zeitgenossen haufenweise (Német)

Es ist nicht leicht, sie ohne Haß zu schildern,
und ganz unmöglich geht es ohne Hohn.
Sie haben Köpfe wie auf Abziehbildern
und, wo das Herz sein müßte, Telefon.
 
Sie wissen ganz genau, daß Kreise rund sind
und Invalidenbeine nur aus Holz.
Sie sprechen fließend, und aus diesem Grund sind
sie Tag und Nacht - auch sonntags - auf sich stolz.
 
In ihren Händen wird aus allem Ware.
In ihrer Seele brennt elektrisch Licht.
Sie messen auch das Unberechnenbare.
Was sich nicht zählen läßt, das gibt es nicht!
 
Sie haben am Gehirn enorme Schwielen,
fast als benutzten sie es als Gesäß.
Sie werden rot, wenn sie mit Kindern spielen,
die Liebe treiben sie programmgemäß.
 
Sie singen nie (nicht einmal im August)
ein hübsches Weihnachtslied auf offner Straße.
Sie sind nie froh und haben immer Lust.
Und denken, wenn sie denken, durch die Nase.
 
Sie loben unermüdlich unsre Zeit,
ganz als erhielten sie von ihr Tantiemen.
Ihr Intellekt liegt meistens doppelt breit.
Sie können sich nur noch zum Scheine schämen.
 
Sie haben Witz und können ihn nicht halten.
Sie wissen viel, was sie nicht verstehen.
Man muß sie sehen, wenn sie Haare spalten!
Es ist, um an den Wänden hochzugehn.
 
Man sollte kleine Löcher in sie schießen!
Ihr letzter Schrei wär noch ein dernier cri.
Jedoch, sie haben viel zuviel Komplicen,
als daß sie sich von uns erschießen ließen.
Man trift sie nie.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichte.vu

Kortársak, kazalszámra (Magyar)

Nehéz gyűlölség nélkül írni róluk,
és gúny nélkül meg végleg nem lehet.
Lehúzókép formájú fejgolyójuk
és telefon van bennük szív helyett.
 
Precízen tudják, hogy a kör kerekded,
viszont a rokkant lába tiszta fa.
S minekután folyékonyan csevegnek,
büszkék magukra nappal, éjszaka.
 
Amit megfognak, árú lesz belőle.
A lelkükben villanyvilágítás.
A mérhetetlent mérik nyakra-főre.
S csak megszámlálható van, semmi más.
 
Agyuk tele rettentő tyúkszemekkel,
olyan, mint holmi szétült fél-ülep.
Pirulnak, hogyha játszanak gyerekkel.
Szerelmük program és nem szédület.
 
És nem dalolják utcahosszat ők,
(még nyáridőn se) hogy "mennyből az angyal”.
Víg kedvűek, de nem örvendezők,
és képzetük, ha képzelődnek, kancsal.
 
Korunk dicsérik szűnös-szüntelen,
minthogyha járna tantiém belőle.
Értelmük duplaszéles értelem.
S csak látszat, hogy lesül pofájuk bőre.
 
Van humoruk, de hatni sosem hatnak.
Tudják s nem értik, ki mit magyaráz.
Látnád csak, mikor hajszált hasogatnak!
Ettől az ember rögtön falramász.
 
Szitára lőni őket, s vége, kész!
Nekikvaló és elegáns halál.
Sajnos, van cinkosuk sok és merész,
s a puska dolga így igen nehéz.
Sosem talál.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaB. I.

minimap