Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kalkowska, Eleonore: Egyesek a mindennapokban (Alltag Magyar nyelven)

Kalkowska, Eleonore portréja

Alltag (Német)

So geh‘n sie alle stumpf und tief gebeugt,           

Ein schmerzlich Staunen hat in leichtem Bogen  

Die Brauen ihrer Augen hochgezogen                 

Und Falten auf der düst‘ren Stirn erzeugt.           

Und wenn sie lachen, ist es nur ihr Mund.           

Doch ihre Augen blicken müd und wund.           

 

Das ewiggleiche

Sorgen und Mühen                                               

Kam täglich das weiche

Gesicht zu durchglühen,                                      

Bis es sich Gräben und Höhlen geschafft           

Und nun in den Furchen, als düstere Schergen, 

Die Nöte von gestern und morgen sich bergen  

Und halten das Antlitz

In eiserner Haft.                                                 

 

Niemals hat die Zeit                 

Für sie innegehalten,                                          

Durch ihre Gestalten

Ging niemals ein Necken                                   

Der Macht;

Denn die Freude,                                                 

Die allgewaltige, alleinseligmachende,             

Zeitlose, raumlose, grenzenlose,                     



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásaoszk.hu

Egyesek a mindennapokban (Magyar)

Ma már sok gyötörten s görnyedten jár,

Csodás világra fájdalommal néznek,

Szemöldök alatt szemeik még élnek,

S komor homlokuk ránc csúfítja már.

Ha nevetnek, az nem más, csupán száj

Mozgás, szemükben látszik, bent mi fáj.

 

Örök bánatok,

Fáradozások,

Naponta ültek,

Arcukra, mint árkok,

Sírokat s barlangot alkottak közben,

S most barázdákban, mint komor csatlósok,

Elrejtették mind, mik napi gondok,

S tartották arcukat

Vas őrizetben.

 

Soha sem volt

Idejük megnyugvásra,

Személyükben sose

Jutott tréfára

Erő.

Ám kell öröm:                      

Hisz mindenható, üdvözítő, áthat ködön,

Időtlen, tér nélküli s határtalan (özön).



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap