Álmodtam. Alakokat elomolva
Lebegtetett az alkonyülte tér
Mintha mind emberré vált felhő volna.
De feltartott kezeket látva láttam
— Oly furcsán kifakult volt mindegyik —:
Egy kis fakó fényt szórtak a homályban.
Polc futott minden falon messze fent,
S rajta, leplekbe burkolva nagyon
A tolakodó pillantások ellen,
Valami, amin szem még nem pihent.
És hallottam, őhozzá sóhajt föl lenn
Száz tóduló — kimúltak parlagon;
És mindnek felfelé nyúlt hosszú karja,
Hogy Azt ott elragadja s felzavarja.
A sok kéz olykor szememből kioltva,
Mintha csak elnyelné a vaksötét,
S más kezek nyúltak fel, ott, hol sarokba
Futnak falak. És nyúlósan eképp
Mint az eltűntek, ostromolni kezdtek
Az új kezek, aztán semmibe vesztek.
Olykor egy-egy töredéket mutattak
Fel nekem ujjongva, amit lesen
Állva a Beburkolttól fent kicsaltak,
S amit nagy örömmel és lelkesen
Egésznek véltek hálás-hevesen.
De a kezek elsorvadtával porba
Hullott a préda és maga a csorda
Tiporta vaksin, durván össze rögtön...
A Beburkolt meg rendületlenül
Mint egy szentszobor, mely kőszékben ül,
Hívők imájába kövült örökkön.
Száz tóduló. Ered.: all die Waller, mind a „Waller”. Waller = harcsa, de lehetetlen, hogy itt valóban harcsát kell érteni rajta. Igaz, hogy álomban akármi lehetséges, de versbe venni mégis csak olyasmit érdemes, ami szuggesztív és jelent valamit, legalábbis látszólag vagy potenciálisan. Hogy a versben nincs folyó és hogy a harcsának nincs keze, az hagyján, de még hozzáképzelve sincs semmi szuggesztív egy kezét nyújtogató halban, még szürrealista képződménynek sem jó, csak nevetséges, márpedig ez a vers nem nevetséges egyáltalán. (Szerintem Chagall hegedülő halaiban is csak humor fejeződik ki, semmi más.) Nos szerintem, a „wallen” igére kell gondolnunk, = nyüzsögni, csődülni, tódulni, hevülni, ágálni stb. Tehát die Waller itt = a tolongók, a mohó izgágák stb.
(Esetleg annak lehet némi jelentősége, hogy a szó hangzása azonos a „harcsa" jelentésű szó hangzásával, mivel a harcsa közismerten „rámenős" ragadozó hal.)