Mind bölcsebbek vagytok nálunk, a függönyt félrevontátok,
Sejtő lelkünk körül a sáncot fellazítottátok,
Hogy álmunkban gyakran sikoltozunk.
Mind nagyobbak vagytok nálunk. Megéltétek a [Legnagyobbat,
A mi Legnagyobbunk az Időknek vaksötétjében sóváran [várva sorvad
És az a mi közvagyonunk.
Az a benyomásom, hogy némi nyelvi furcsaságok — talán egyéni nyelvhasználat vagy dialektális sajátságok — vannak a versben, de csak a benyomásom, mert német tudásom színvonala nem hatalmaz fel ilyen kijelentésekre. Így pl. az a benyomásom, hogy a Wallen szó itt a Wall = sánc szó birtokos esetbeli alakja akar lenni (az olyan szavak mintájára, amelyek valóban -N ragot kapnak birtokos esetben), annak ellenére, hogy ennek a szónak a birtokosos esete nem Wallen, hanem Walls vagy Walles. Lehet, hogy ez archaikus vagy dialektális alak, és az is lehet, hogy félreértettem az egészet; a félreértés kisördöge folyton ott settenkedik a fordító plajbásza körül. Ha félreértettem, akkor fordításom félrefordítás, és elnézést kérek érte Kalkowska asszonytól.