Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kalkowska, Eleonore: A gyötrelem (Schmerz Magyar nyelven)

Kalkowska, Eleonore portréja

Schmerz (Német)

Des Morgens kannst du noch den Schmerz bezwingen,

Der Tag ist jung, und frisch ist deine Kraft,                  

Und etwas Glanz liegt noch auf allen Dingen,              

Der dir auch Mut und neues Hoffen schafft.               

 

Doch wenn die dunklen Stunden näher schleichen     

Wie gierige Tiere, die mit tückischem Blick               

Sich nahn — fühlst du dir allen Mut entweichen        

Und eine Angst dich packen im Genick.                     

 

Und kommt die Nacht, die große, dunkle Schlange,

Legt sie sich wieder würgend um dein Herz

Und trinkt dein Blut mit ungestilltem Drange,

Und so allnächtlich wachst und schwillt dein Schmerz.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrása.

A gyötrelem (Magyar)

Reggelfelé úrrá lehetsz a kínon,
Ifjú a nap még, friss abban erőd.
Bátran tekintesz tárgyaidra bízón:
Némi fény dereng még mindük körött.

De mikor a sötét órák osonnak
Feléd akár a vérszomjas vadak
Sunyin — az erőd összeroskad
S egy szorongás, a félsz, nyakonragad.

És jön az Éj, az óriási kígyó,
Újfent szíved köré tekeredő,
Véred csillapíthatatlan kiszívó,
S gyötrelmed minden éjjel nőttön nő.
   
   
   
Wie gierige Tiere, die mit tückischem Blick: ezt minden bizonnyal úgy kell olvasni, mintha úgy volna írva, hogy Wie gier’ge Tiere, die mit tück’schem Blick (lehetne így írva), mert máskülönben ez volna a vers egyetlen olyan sora, amelyben egyes jambusok anapesztusokká vannak feloldva; szokatlan dolog az ilyesmi. Könnyen meglehet, hogy valóban így gondolta a szerző, feltéve, hogy egyáltalán érdekelte az ilyesmi. (Az a benyomásom, hogy nem nagyon érdekelhették a verselés szabályai, de csak annál figyelemreméltóbb, hogy mégis gondosan követte őket, talán csak ösztönösen, a fülére hallgatva.) De ha mégis elfogadjuk a sort úgy, ahogyan ki van nyomtatva, akkor valahogy így kellene hangoznia:
   
   
Feléd akárcsak a rosszakaró vadak.

   

(Az ilyesminek én, személy szerint, kisebb jelentőséget tulajdonítok, mint a nagy és jelentős magyar költők/versfordítók túlnyomó többsége, sőt a kisformátumú költőké is. Sőt: az ilyen verselési szabályok és szokások még némi egyformaságot is visznek a versek ritmusába, a legzseniálisabb versekébe is. De ha csak amúgy egyszerűen és lezserül fütyülnek rájuk, az nem teszi a verset sem eredetibbé, sem jó „szabadverssé", hanem csak dadogóvá, döcögővé, fülsértővé, nem-verssé. Eme némileg formális, egy kissé „bürokratikus" de azért egyáltalán nem értelmetlen és nem szigorú szabályok követése semmi különös erőfeszítést nem igényel; nemkövetésük a botfülű, versgyilkoló fordítói dilettantizmus feltűnő jele. — Még kínosabb a dilettáns rímelés. A magyar rímelést alig tartják kordában szabályok, hihetetlenül könnyű rímelni sőt jól rímelni. Szinte érthetetlen, hogyan „sikerül" mégis sokaknak olyan rettenetesen rosszul rímelni", vagy inkább antirímelni: rendkívüli botfül kell hozzá. Nos, szabály alig van, ennek ellenére nagyon téved a dilettáns versfordító, ha azt hiszi, hogy egyetlen magánhangzónak két verssor végén árválkodó azonossága elég a dicsőséghez. Az egyetlen szótagra kiterjedő rím nem is mindig elegendő: a nőrím kétszótagos. A hímrím és a nőrím összekeverése, össze„rímeltetése" a dilettantizmus legfeltűnőbb jele, amint azt az egyáltalán nem formalista" Illyés Gyula is megírta. 

Meg kell mondanom, hogy volt már szerencsém olyan, kezdetben 100 %-ig dilettáns fordítóhoz, aki képesnek bizonyult elsajátítani az alapvető szabályokat, sőt a stílus bizonyos elemeit és bizonyos fordítási leleményeket is, és ma értékes és élvezhető, szinte profi színvonalú fordítások kerülnek ki a keze alól.)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap