Kalkowska, Eleonore: A gyötrelem (Schmerz Magyar nyelven)
Schmerz (Német)Des Morgens kannst du noch den Schmerz bezwingen, Der Tag ist jung, und frisch ist deine Kraft, Und etwas Glanz liegt noch auf allen Dingen, Der dir auch Mut und neues Hoffen schafft.
Doch wenn die dunklen Stunden näher schleichen Wie gierige Tiere, die mit tückischem Blick Sich nahn — fühlst du dir allen Mut entweichen Und eine Angst dich packen im Genick.
Und kommt die Nacht, die große, dunkle Schlange, Legt sie sich wieder würgend um dein Herz Und trinkt dein Blut mit ungestilltem Drange, Und so allnächtlich wachst und schwillt dein Schmerz.
|
A gyötrelem (Magyar)Reggelfelé úrrá lehetsz a kínon,
(Az ilyesminek én, személy szerint, kisebb jelentőséget tulajdonítok, mint a nagy és jelentős magyar költők/versfordítók túlnyomó többsége, sőt a kisformátumú költőké is. Sőt: az ilyen verselési szabályok és szokások még némi egyformaságot is visznek a versek ritmusába, a legzseniálisabb versekébe is. De ha csak amúgy egyszerűen és lezserül fütyülnek rájuk, az nem teszi a verset sem eredetibbé, sem jó „szabadverssé", hanem csak dadogóvá, döcögővé, fülsértővé, nem-verssé. Eme némileg formális, egy kissé „bürokratikus" de azért egyáltalán nem értelmetlen és nem szigorú szabályok követése semmi különös erőfeszítést nem igényel; nemkövetésük a botfülű, versgyilkoló fordítói dilettantizmus feltűnő jele. — Még kínosabb a dilettáns rímelés. A magyar rímelést alig tartják kordában szabályok, hihetetlenül könnyű rímelni sőt jól rímelni. Szinte érthetetlen, hogyan „sikerül" mégis sokaknak olyan rettenetesen rosszul „rímelni", vagy inkább antirímelni: rendkívüli botfül kell hozzá. Nos, szabály alig van, ennek ellenére nagyon téved a dilettáns versfordító, ha azt hiszi, hogy egyetlen magánhangzónak két verssor végén árválkodó azonossága elég a dicsőséghez. Az egyetlen szótagra kiterjedő rím nem is mindig elegendő: a nőrím kétszótagos. A hímrím és a nőrím összekeverése, össze„rímeltetése" a dilettantizmus legfeltűnőbb jele, amint azt az egyáltalán nem „formalista" Illyés Gyula is megírta. Meg kell mondanom, hogy volt már szerencsém olyan, kezdetben 100 %-ig dilettáns fordítóhoz, aki képesnek bizonyult elsajátítani az alapvető szabályokat, sőt a stílus bizonyos elemeit és bizonyos fordítási leleményeket is, és ma értékes és élvezhető, szinte profi színvonalú fordítások kerülnek ki a keze alól.)
|