Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kaschnitz, Marie Luise: Élet a halál után (Ein Leben nach dem Tode Magyar nyelven)

Kaschnitz, Marie Luise portréja

Ein Leben nach dem Tode (Német)

Glauben Sie fragte man mich
An ein Leben nach dem Tode
Und ich antwortete: ja
Aber dann wusste ich
Keine Auskunft zu geben
Wie das aussehen sollte
Wie ich selber
Aussehen sollte
Dort
 
Ich wusste nur eines
Keine Hierarchie
Von Heiligen
auf goldenen Stühlen sitzend
Kein Niedersturz
Verdammter Seelen
Nur
Nur Liebe frei geworden
Niemals aufgezehrte
Mich überflutend
 
Kein Schutzmantel starr aus Gold
Mit Edelsteinen besetzt
Ein spinnwebenleichtes Gewand
Ein Hauch
Mir um die Schultern
Liebkosung schöne Bewegung
Wie einst von tyrrhenischen
Wellen
 
Wie von Worten die hin und her
Wortfetzen
Komm du komm
 
Schmerzweb mit Tränen besetzt
Berg- und Talfahrt
Und deine Hand
Wieder in meiner
So lagen wir
Lasest du vor
Schlief ich ein
Wachte auf
Schlief ein
Wache auf
Deine Stimme empfängt mich
Entläßt mich und immer
So fort
 
Mehr also, fragen die Frager
Erwarten Sie nicht nach dem Tode?
Und ich antworte
weniger nicht.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.matthias-jung.de

Élet a halál után (Magyar)

A kérdésre Hisz-e Ön abban
Hogy van élet a halál után
Azt válaszoltam: Igen
De arról már
Nem tudtam számot adni
Milyen is lenne ez az élet
És milyen lennék benne
Én magam
Ott
 
Mindössze annyit tudtam
Nem vár
Arany széken ülve
Szentek hierarchiája
És elkárhozott lelkek
Sem zuhognak a mélybe
Csak
A soha el nem fogyasztott
Felszabadult szeretet
Áradata önt el
 
Nem drágakővel kivert merev
Aranyköpeny borul fölém
Csak valami leheletkönnyű
Lenge szőttes
Lesz a vállamon
Lágy mozdulatok simítanak
Mint egykor a Tirrén-tenger
Hullámai
 
S mintha szavak cirógatnának
Szófoszlányok
Gyere Gyere
 
Könnyel kivert fájdalomszövet
Hol felbukom hol alámerülök
És kezed
Megint a kezemben
Így feküdtünk
Te felolvastál
Én elaludtam
Felébredtem
Elaludtam
Ahányszor ébredek
Mindig a te hangod
Fogad és enged el
Örökös örökké
 
Szóval csak ennyit vár, kérdik
a kérdezők a halál utáni léttől?
És azt felelem: ennél többet
Nem várhatok.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.halasizoltan.hu

Kapcsolódó videók


minimap