Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Keller, Gottfried: Esti dal (Abendlied Magyar nyelven)

Keller, Gottfried portréja
Lator László portréja

Vissza a fordító lapjára

Abendlied (Német)

Augen, meine lieben Fensterlein,

Gebt mir schon so lange holden Schein,

Lasset freundlich Bild um Bild herein:

Einmal werdet ihr verdunkelt sein!

 

Fallen einst die müden Lider zu,

Löscht ihr aus, dann hat die Seele Ruh;

Tastend streift sie ab die Wanderschuh',

Legt sich auch in ihre finstre Truh.

 

Noch zwei Fünklein sieht sie glimmend stehn,

Wie zwei Sternlein innerlich zu sehn,

Bis sie schwanken und dann auch vergehn,

Wie von eines Falters Flügelwehn.

 

Doch noch wandl' ich auf dem Abendfeld,

Nur dem sinkenden Gestirn gesellt;

Trinkt, o Augen, was die Wimper hält,

Von dem goldnen Überfluß der Welt!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://hor.de/gedichte/gottfried_keller/abendlied.htm

Esti dal (Magyar)

Szemeim, ti kedves ablakok,

annyi édes látványt adtatok,

képet képre bocsássatok,

lesztek úgyis egyszer majd vakok!

 

Fáradt pilla csuklik kialudt

fényetekre, nyugtot lel a dúlt

lélek, vaksin a vándorsarut

leoldja, sötét ládába jut.

 

Két szikrát lát még, ha visszanéz:

benső páros csillag, hunyni kész,

megrebben a lángja, s elenyész,

mint egy pillangószárny-rebbenés.

 

Még bolyongni hív az esti rét,

társam hunyó csillag-ékes ég:

ó szemem, míg pillám győzi még,

idd a föld arany fölöslegét!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://canadahun.com/forum/blog.php?b=18897&goto=next

minimap