Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Keller, Gottfried: Esti dal (Abendlied Magyar nyelven)

Keller, Gottfried portréja

Abendlied (Német)

Augen, meine lieben Fensterlein,
Gebt mir schon so lange holden Schein,
Lasset freundlich Bild um Bild herein:
Einmal werdet ihr verdunkelt sein!

Fallen einst die müden Lider zu,
Löscht ihr aus, dann hat die Seele Ruh;
Tastend streift sie ab die Wanderschuh',
Legt sich auch in ihre finstre Truh.

Noch zwei Fünklein sieht sie glimmend stehn,
Wie zwei Sternlein innerlich zu sehn,
Bis sie schwanken und dann auch vergehn,
Wie von eines Falters Flügelwehn.

Doch noch wandl' ich auf dem Abendfeld,
Nur dem sinkenden Gestirn gesellt;
Trinkt, o Augen, was die Wimper hält,
Von dem goldnen Überfluß der Welt!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://hor.de/gedichte/gottfried_keller/abendlied.htm

Esti dal (Magyar)

Szemem, ablakod függönyét
Kitárod, kapva fény özönét,
Képeknek kedves üzenetét:
De egyszer befed majd a sötét!

Ha a fáradt szemhéj lehunyva,
Szem kihuny, jön a lélek nyugta;
Nehézkes bakancsát lerúgja,
Bemászik a sötét odúba.

Két kis szikra, amit lelkem lát,
Két csillagot, a bensőmön át,
Meginognak, majd istenhozzád,
Mintha lepke mozgatná szárnyát.

De itt tart még az éji vidék,
Társam csak süllyedő csillag-éj;
Igyad szemem, pillád szívja még
A világnak arany bőségét!



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap