Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Keller, Gottfried: Esti dal (Abendlied Magyar nyelven)

Keller, Gottfried portréja

Abendlied (Német)

Augen, meine lieben Fensterlein,
Gebt mir schon so lange holden Schein,
Lasset freundlich Bild um Bild herein:
Einmal werdet ihr verdunkelt sein!

Fallen einst die müden Lider zu,
Löscht ihr aus, dann hat die Seele Ruh;
Tastend streift sie ab die Wanderschuh',
Legt sich auch in ihre finstre Truh.

Noch zwei Fünklein sieht sie glimmend stehn,
Wie zwei Sternlein innerlich zu sehn,
Bis sie schwanken und dann auch vergehn,
Wie von eines Falters Flügelwehn.

Doch noch wandl' ich auf dem Abendfeld,
Nur dem sinkenden Gestirn gesellt;
Trinkt, o Augen, was die Wimper hält,
Von dem goldnen Überfluß der Welt!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://hor.de/gedichte/gottfried_keller/abendlied.htm

Esti dal (Magyar)

Óh, szemeim, fény-ablakocskák,
Adtok régtől gyönyörű látványt,
Szép képeket engedjétek át:
Egyszer sorsotok lesz a vakság!
                 
Már leragad fáradt szempillám,
Fény kialszik, lelkem nyugszik már,
Most lehúzza vándorsaruját,
Záródik láda sötétje rá.
 
Visszanézve lát még két szikrát,
Két csillag, de bensőséges pár,
Fénye egyet lobban, s lehull már,
Mint törékeny, szép pillangó szárny.
 
Ám még menni hív az esti táj,
Bár csak hunyó csillag lesz a társ;
Óh, te lélek élvezd, mit szem lát,
Fény örömét, mit nyújt a világ!



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap