Kerner, Justinus: A fűben (Im Grase [1] Magyar nyelven)

Wie sich's so wohl im Grase liegt
Bei Kraut und Blumendüften,
Wenn über uns ein Vogel fliegt
In goldnen Himmelslüften.
 
Da kann man wahrlich denken nicht,
Daß man bald liegen werde
Tief unten ohne Sang und Licht
Bei Wurzeln in der Erde.
 
Man denkt nur an des Himmels Schein
Und an den Vogel drinnen,
Denkt: Gott wird wohl so gnädig sein,
Daß wir das auch gewinnen.

De jó heverni a fűben,
lomb és virág szagában,
míg madár szárnyal odafenn
arany ég magasában.
 
Ugyan ki gondol arra most,
hogy heverünk majd lentebb,
a gyökerek közt hamarost,
hol fény s dal nem melenget.
 
Nem látod, csak az égi fényt,
és a madarak röptét,
s dicséred Isten kegyeként
boldogságod, a röpkét.