Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Klabund: Ballade

Klabund portréja

Ballade (Német)

  Für Frank Wedekind
   
   
Mein Vater war ein Seebär,
Meine Mutter kam aus Holland her,
Sie hatte Blondhaar, wie Gold so schwer.

Mein Vater war ein grobes Schwein,
Meine Mutter war zart und klein,
Sie war zu schwach, sie sagte nicht nein.

Sie haßte ihn, daß er sie zwang,
Und gab ihm elf Monate lang
Zwei Taler wöchentlich zum Dank.

Und als ich dann zu Lichte kam,
Meine Mutter mich an ihre zarten Brüste nahm,
Mein Vater schlug sie krumm und lahm.

Ersäufen wollte er mich im Fleet,
Meiner Mutter Flehen war Gebet.
Er hat sich fluchend umgedreht.

Da lief sie in die Nacht hinaus,
Setzte in dunkler Twiete mich aus,
Ging in die Ulrikusgasse ins Freudenhaus.

Mich fand ein Irgendwer,
Wenn ich wüßte, wo meine Mutter wär,
Wär mir nicht oft das Herz so schwer.

In der Ulrikusgasse Nummer fünf spiel ich Klavier.
Vielleicht tanzt meine Mutter hinter mir,
Vielleicht schläft sie des Nachts bei mir...



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.projekt-gutenberg.org/ klabund/gedichte/chap002.html

Ballada (Magyar)

  Frank Wedekind számára
   
   
Tengeri medve volt az apám,
Hollandiából jött az anyám,
Arany ragyogott súlyos haján.

Atyám nagy disznó volt bizony,
Az anyám pici és finom,
Nem szólt, száját befogta iszony.

Gyűlölte mint erőszakost,
S fizetett ezért neki hamarost
Negyvennyolc hét elején hálából két hatost.

Mikor világra jöttem én
S szuszogtam anyám kecses kebelén,
Nyomorékká verte atyám, az a rém.

A folyóba akart fojtani,
De könyörgött anyám neki,
S ment apám, átkozódva, ki.

Az éjbe kirohant anyám,
Letett a nyílt utca során,
S az Ulrikus utcai bordélyba ment azután.

Valaki fel- s odavett.
Bárcsak tudnám, hogy anyám hova lett,
Nem nyomná úgy a bú szivemet.

Az Ulrikus utca ötben a zongorát verem,
Talán anyámat látja a táncterem,
Talán velem alszik máma, velem.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap