Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Klabund: A béke éke (Der Friede Magyar nyelven)

Klabund portréja

Der Friede (Német)

Der Friede stürzt ins Land
Gleich einem Schaf, von Wölfen angerissen.
Er trägt ein grau Gewand,
Zerflattert und zersplissen.

Sein Antlitz ist zerfressen,
Sein Auge ohne Glanz.
Er hat vergessen
Den eignen Namen ganz.

Gleich einem alten Kind
(Gealtert früh in Harmen)
Steht er im Abendwind
Und bettelt um Erbarmen.

Es glänzt sein blondes Haar,
Der Sonne doch ein Teilchen.
Er bietet lächelnd dar
Ein welkes Herz und welke Veilchen..



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.zgedichte.de/gedichte/ klabund/der-friede.html

A béke éke (Magyar)

A béke gyön, liheg,
Akár egy farkas megkóstolta birka.
Rajt’ szürkés köpönyeg,
Cafatossá szakítva.

Arcából dől a vére,
Szemében nincs sugár.
Saját nevére
Sem emlékszik ma már.

Mint koravén gyerek
(Ha megvénült a gondtul)
A szélben didereg,
Szánalmat várva koldul.

Fején szín szőke nő,
Az a napból csorog ki.
Karikatúra ő:
Tört szív, szem körül kék monokli.
   
   
   
Nem tudom, kinek panaszkodik a költő, talán a Jóistennek (akiben feltehetőleg nem hisz...) A verset nyilván az első világháború után írta. A győztesektől a vesztesekre diktált béke nem szokott kellemes lenni; a Németországtól 1871-ben Franciaországra diktált béke sem volt kellemes. A vers elég jó, de minthogy „közügyi” vers, még jobbat tenne neki, ha arra is célozna, hogy hát ki is felelős eme kellemetlen állapotokért... Úgy látszik, elfelejtette Klabund, vagy talán fel sem figyelt rá soha, hogy a háború kitörése után néhány héttel a német kancellár máris elhatározta: olyan hadisarcot fognak kivetni Franciaországra, hogy az huszonöt évig ne tudjon lábraállni... A német hadsereg, mielőtt kivonult Franciaországból 1918-ban, még óriási mezőgazdasági területeket tett évtizedekre használhatatlanná azzal, hogy kőolajjal árasztotta el őket, a legcsekélyebb katonai cél és előny nélkül, pusztán bosszúból, a megsértett német megalománia orvoslására. Klabund a háború során pacifista LETT, de az elején ugyanannak a háborúnak még ő maga is lelkesedett érte. Nem tudom, írt-e később olyasmit, akár csak pusztán mint sztereotip bibliai stílusú fordulatot, hogy „Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben”... valószínűleg nem írt ő sem. — Akármilyen pökhendien viselkedtek is a franciák meg az angolok a versailles-i béketárgyalásokon, az ő céljuk nem a legyőzött ellenség sárbatiprása volt, mint nem csak a német uralkodónak, politikusainak és hadvezéreinek, hanem az egész német társadalomnak; az ő céljuk éppen ellenkezőleg az elvérzett Németország talpraállítása volt. Németországban 1914-ben 4000 politikus, hadvezér, egyetemi és gimnáziumi tanár, tudós, író és egyéb közéleti személyiség írt alá olyan nyilatkozatot, miszerint Németorságnak uralkodnia kell Európa fölött. Mindez még ma sem mindenki számára világos, noha már évtizedekkel ezelőtt is akadtak még német történészek is (pl. Ludwig Dehio, Fritz Fischer), akik dokumentumok tömkelege alapján megírták azt, ami a nem-németek számára dokumentumok nélkül is mindig teljesen világos volt: hogy Németország már másfél évtizede készülődött a rablóháborúra, és végül mesterségesen robbantotta ki, a kevésbé harcias Osztrák-Magyar Monarchiára kényszerítve a Szerbiának küldendő arcátlan ultimátumot.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap