Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Klabund: Der Lehrer

Klabund portréja

Der Lehrer (Német)

Meist war er klein und kroch am Boden hin
Wie eine Küchenschabe braun und eklig.
Er stak in abgeschabten Loden drin
Und stank nach Fusel und nach Schweiß unsäglich.

Doch manchmal wuchs er riesig in das Licht,
Wuchs übern Kirchturm, schattete die Erde.
Am Himmel brannte groß sein Angesicht,
Damit die Schöpfung seines Glanzes werde.

Er schlug das Aug auf wie das Testament (mich graust,
Wenn ich dran denk), pfiff wie im Rohr die Dommeln,
Ließ donnern, blitzte, hob die Sonnenfaust
Und ließ sie furchtbar auf uns niedertrommeln.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.zgedichte.de/gedichte/ klabund/der-lehrer.html

Az abszolút tanító (Magyar)

Többnyire csöppnyi volt és úgy inalt
Mint svábbogár, a konyhasarki fajta,
Foszló lódenenkabátja rossz italt
Látott, s izzadtságnak hűlt szaga rajta.

De olykor óriássá, fénybe nőtt,
Tornyok fölé, beárnyékolva földet.
Az ő arca tüzelt az ég fölött,
A teremtés az ő lángjába görbedt.

Mint a Testamentum, fel úgy nyílt két szeme
(Hátam lúdbőrzik, ha rágondolok ma),
Villámlott, a Nap ökle volt keze,
Úgy sújtott le, mint dobverő a dobra.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap