Klabund: A kintornás (Der Leierkastenmann Magyar nyelven)

Ich bin der Leierkastenmann
Und drehe meine Kurbel,
Tags steh ich in den Höfen rum
Mit meiner alten Urschel.

Ich spiel ein wunderschönes Lied,
Die Köchin schaut herunter.
Die alte Urschel ist bemüht
Und hält den Teller unter.

Da fällt ein Pfennig und ein Herz
Wohl in Papier gewickelt,
Jedoch der alte Rechnungsrat
Schenkt manchmal einen Nickel.

Ich bin der Leierkastenmann
Und dreh an meiner Kurbel.
Ich weiß noch, wie ich achtzehn war
Und siebzehn meine Urschel...

 

Kintornamuzsikát adok
Verklit tekerve szépen,
Járunk, járunk udvarokat
Én s hibbant feleségem.

Szép, nyájas dalt nyekergetek,
Amilyet fiú-lány ért,
A fehérnép kijön, lenéz,
Vén nőm tartja a tányért.

Elém hull egy szív, egy garas,
Jól papírbacsavarva,
De a könyvelő uraság
Az két pengőre tartja.

Kintornamuzsikát adok,
Verklim nem alszik, éber.
Voltam tizennyolc éves is,
Tizenhét volt a némber...
   

Kisgyerek koromban még járt a kintornás: ha megszólalt a muzsikája, kimentünk a folyosóra és lenéztünk a harmadik emeletről: lent állt az udvaron a kintornás és forgatta a kurblit. Mi is dobtunk le neki aprópénzt, papírba jól becsavarva. A többi házalót is meg kellene énekelni: az ószerest, a jegest, a szódást, a lyukas lábosokat megfoltozó drótostótot, a kőporost, aki a kötényéből mérte ki a lábasok sikálására szolgáló kőport...