Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Klabund: A háziasszony (Die Wirtschafterin Magyar nyelven)

Klabund portréja

Die Wirtschafterin (Német)

Drei Wochen hinter Pfingsten,
Da traf ich einen Mann,
Der nahm mich ohne den geringsten
Einwand als Wirtschafterin an.

Ich hab′ ihm die Suppe versalzen
Und auch die Sommerzeit,
Er nannte mich süße Puppe
Und strich mir ums Unterkleid.

Ich hab′ ihm silberne Löffel gestohlen
Und auch Bargeld nebenbei.
Ich heizte ihm statt mit Kohlen
Mit leeren Versprechungen ein.

Ich habe ihn angeschissen
So kurz wie lang, so hoch wie breit.
Er hat mich hinausgeschmissen;
Es war eine wundervolle Zeit...



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://deutsche-poesie.com/ klabund/die-wirtschafterin/

A háziasszony (Magyar)

Pünkösd elmúlt csuda régen,
Hát csak jön valaki,
És nem habozik engem éppen
Gazdasszonynak nevezni ki.

Elsóztam az ürge levessét,
S nyaralását, de úgy!
Ő meg csak aszongya: Tessék!
És csöppnyi bugyimba nyúlt.

Ezüstkanalát elloptam, el én, el,
S vele készpénzt is, ugye.
Befűtöttem neki. Szénnel?
Á. Fűtve lett az agya.

Átvertem én a pacákot,
Folyvást hülyére vettem őt.
De kirúgott, mert berágott.
Óh, azok a régi szép idők!
   
   
   
A vers 5. sorában nyilvánvaló elírás van: annak kellene állnia, hogy „Ich hab′ ihm versalzen die Suppe”, mert az 1. és a 3. sor a többi három strófában rímel, tehát itt is rímelnie kell, és a Puppe szó is éppen azért került ide, hogy rímeljen a „Suppe”-val; csakis ez lehetett a szerző intenciója, semmi egyéb. Mindazonáltal, ha magától Klabundtól származik az elírás, akkor nagyon helyesnek tartom, hogy nem javítottak bele a kiadók: utálom a nagyképű szöveggondozói-kiadószerkesztői tudálékoskodást, pl. azt, hogy modernizálják a régi versek senkit sem zavaró helyesírását, és egyéb nevetséges, okoskodó butaságaikat. „Gyakran a nagy Homérosz is alszik” (= prozódiai, nyelvtani és egyéb figyelmetlenségeket követ el), mondja egy klasszikus mondás; de ehhez joga van!!! Hogy’ merészelnek belekontárkodni az utókor nyamvadt, úgynevezett „filológus" törpéi? Még akkor is, ha Klabund, a kabarészerző, ugyanolyan messze esik Homérosztól, mint a kiadói törpék Klabundtól. Belejavítani másnak a szövegébe, az ugyanolyan, mint odamenni valakihez az utcán, az illető megkérdezése nélkül levágni kabátjáról a gombokat és másmilyen gombokat varrni helyükbe.

A fordításban mindazonáltal figyelembe vettem a szerző ama nyilvánvaló szándékát (nem pedig a saját mániáimat), hogy itt is rímeljen az 1. és a 3. sor, annak ellenére, hogy az effajta játékos-humoros versek azért mégsem annyira szent szövegek, hogy ne lehetne lezserebbül viszonyulni hozzájuk. 

Hogy mi köze van mind ennek pünkösdhöz, azt nem tudom, lehet, hogy semmi, és hogy ez az időszakbeli esetlegesség csak az authenticitás színezetét, sőt csak némi konkrétabb színfoltot hivatott hozzátenni ehhez az egészhez. De az is lehet, hogy pünkösd után könnyebb volt elhelyezkedniük a cselédlányoknak, mint máskor, és ez köztudomású volt Németországban; mint ahogyan hajdan elmagyarázta nekem Magyarország legjobb zongrahangolója, hogy zongorát eladni az iskolaév kezdetekor kell, várásolni pedig júniusban, az iskolaév befejeztével, amikor is Pistike, Józsika, Csöpike kijelenti, hogy ő többé ha felnégyelik sem hajlandó zongorázni tanulni, tehát ezer család adja el a szeptemberben vásárolt használt zongorát és így olcsón lehet jó zongorához jutni...



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap