Klabund: Menetelés őszi erdőn át (Gang durch den herbstlichen Wald Magyar nyelven)

Es kommt der Herbst. Die Luft saust kalt.
Kein lieber Gott geht durch den Wald.
Ein alter Mann von siebenzig
Sucht Feuerung für den Winter sich.

Auch unser Herz ist ausgeloht,
Und etwas Feuerung täte not.
Wie runzlig blickt das ganze Land
Und riecht nach Fäulnis penetrant.

Im Sand verrinnen allgemach
Der Wittels- und der Fechenbach.
Im Moor, dort, wo man stach den Torf,
Verfällt das alte Ludendorff.

Mit Halali und mit Geheil
Nimmt an der Ebertjagd man teil.
Wer jetzt nicht liebt Sang, Weib und Wein -
Fest steht und treu der Schacht am Rhein.

Man leert die Hosentaschen aus.
Kein Rentenpfennig drin, o Graus.
Versuch′s und stell dich auf den Kopf:
Ach, kein Gedanke drin, du Tropf!

Verdreckt, verreckt, verhurt, verlumpt -
Wer, der uns noch ′nen Taler pumpt?
Es bringt der allgemeine Dalles
Noch Deutschland, Deutschland unter alles.

Du kleines Köhlermädchen, sei
Im Moose meine Herbstesfei.
Der Regen rinnt. Es weint der Wind,
Weil wir so schrecklich einsam sind.

Es kommt der Herbst. Die Luft saust kalt.
Ein Schauer streicht durch Welt und Wald.
Gib mir den Mund. Komm zu mir her.
Umarme mich. Mich friert so sehr.

Erdőn hideg őszi szél jár,
Isten nem jött, s tovább nem vár
Vén ember, ki hetvenet élt,
Tüzelőt szed, mert jő a tél.
 
Mi kölcsön adtuk a szívünk,
S tüzelőre lesz szükségünk.
Kinézel, dérben az ország,
Mit a rothadás szaga rág.
 
Az úr mind homokba jutott,
Wittels- Fechenbach fekszik ott.
Hová ember tőzegért jár,
Ludendorffot láp nyelte már.
 
Vadászkürt szóljon erdőn át,
Vaddisznót lőni végy puskát,
Ki nem szeret dalt, bort meg nőt,
Rajna mélye nyelje el őt.
 
Nem találsz üres zsebben pénzt,
Nem lelsz ott nyugdíjat, fillért.
Ha tán fejre állni próbálsz,
Megoldást nem, csak űrt találsz.
 
Kifacsart, sérült  országért
Ki adna ide még tallért?
A nyomor mindent meghaladt,
„Deutsch - Deutschland” mindenek alatt! 
 
Kisleány, te szénégető,
Legyél mohán most szeretőm.
Elered eső, sír a szél,
Találnunk kell közös fedélt.
 
Jön ősz, hideg már levegő,
Fagyott a világ, az erdő,
Gyere hozzám, s add kicsi szád,
Majd megfagyok, hát ölelj át!