Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Klopstock, Friedrich Gottlieb: An Fanny

Klopstock, Friedrich Gottlieb portréja

An Fanny (Német)

Wenn einst ich tot bin, wenn mein Gebein zu Staub

Ist eingesunken, wenn du, mein Auge, nun

Lang über meines Lebens Schicksal,

Brechend im Tode, nun ausgeweint hast,

 

Und stillanbetend da, wo die Zukunft ist,

Nicht mehr hinaufblickst, wenn mein ersungner Ruhm,

Die Frucht von meiner Jünglingsträne,

Und von der Liebe zu dir, Messias!

 

Nun auch verweht ist, oder von wenigen

In jene Welt hinübergerettet ward:

Wenn du alsdann auch, meine Fanny,

Lange schon tot bist, und deines Auges

 

Stillheitres Lächeln, und sein beseelter Blick

Auch ist verloschen, wenn du, vom Volke nicht

Bemerket, deines ganzen Lebens

Edlere Taten nunmehr getan hast,

 

Des Nachruhms werter, als ein unsterblich Lied,

Ach! wenn du dann auch einen Beglückteren

Als mich geliebt hast, laß den Stolz mir,

Einen Beglückteren, doch nicht Edlern!

 

Dann wird ein Tag sein, den werd ich auferstehn!

Dann wird ein Tag sein, den wirst du auferstehn!

Dann trennt kein Schicksal mehr die Seelen,

Die du einander, Natur, bestimmtest.

 

Dann wägt, die Waagschal in der gehobnen Hand,

Gott Glück und Tugend gegeneinander gleich;

Was in der Dinge Lauf jetzt mißklingt,

Tönet in ewigen Harmonien!

 

Wenn dann du dastehst jugendlich auferweckt,

Dann eil ich zu dir! säume nicht, bis mich erst

Ein Seraph bei der Rechten fasse,

Und mich, Unsterbliche, zu dir führe.

 

Dann soll dein Bruder, innig von mir umarmt,

Zu dir auch eilen! dann will ich tränenvoll,

Voll froher Tränen jenes Lebens

Neben dir stehn, dich mit Namen nennen,

 

Und dich umarmen! Dann, o Unsterblichkeit,

Gehörst du ganz uns! Kommt, die das Lied nicht singt,

Kommt, unaussprechlich süße Freuden!

So unaussprechlich, als jetzt mein Schmerz ist.

 

Rinn unterdes, Leben. Sie kommt gewiß

Die Stunde, die uns nach der Zypresse ruft!

Ihr andern, seid der schwermutsvollen

Liebe geweiht! und umwölkt und dunkel!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.thokra.de/html/klopstock_1.html#o9

Fannyhoz (Magyar)

Ha sírba szálltam s csontjaim egykoron

porrá omoltak már, s te, haláltusán

megtört szemem, rég elsirattad

mostoha sorsomat életemben,

 

s halk áhítattal messzi jövő felé

már nem tekintesz, hogyha dicső nevem:

ifjúi könnyek s hő imádat

zsenge gyümölcsei, Messiásom,

 

hó-szemfedővel födve, s a föld szinén

itt-ott akad csak szív, amely őrzi még –

s Fannym, ha majdan rég halott léssz

már magad is, s ha kihúnyt szemednek

 

csöndes-mosolygó fénye, tekinteted

lelkes zsarátja, s hogyha a nép előtt

titkolva, jámbor tetteid már

megcselekedted im életedben,

 

dalnál örök hírnévre dicsőbbeket

s ó jaj, ha nálam bárha te boldogabb

férfit szerettél: boldogabb volt,

ám nemesebb nem, e férfigőg fűt.

 

S feltámadásom napja kel egykoron!

s feltámadásod napja kel egykoron!

Természet eggyé-fűzte szívünk

sors sose tépheti szét azontúl.

 

S erényt, szerencsét latra vet égbe nyúlt

jobbjával Isten, s libben a serpenyő.

S abból, mi hajszás hangzavar most,

végül örök zene csendül össze.

 

Mint megdicsőült, ifju-sudáran állsz,

s én futva hozzád indulok – ó, ne késs! –

míg egy Szeráf jobbon ragadva

színed elé vezet, üdvözültet.

 

Jöjjön tehozzád futva fivéred is,

s forrón öleljük! s akkor e lét öröm-

könnyében ázván állok, akképp

mondogatom neved, átölellek.

 

S ó, halhatatlan lét, a miénk leszel!

Kik nem daloltok dalt soha, jöjjetek,

s jöjj, olthatatlan szent öröm, mint

mostan e kínom, oly olthatatlan!

 

Csak csordogálj, ó, élet! az óra üt,

szólítva cipruslombok alá hamar.

Áldozzatok hát, ó, halandók

bús szerelemnek az éj borúján!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap