Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Klopstock, Friedrich Gottlieb: A viszontlátás (Das Wiedersehn Magyar nyelven)

Klopstock, Friedrich Gottlieb portréja

Das Wiedersehn (Német)

Der Weltraum fernt mich weit von dir,

So fernt mich nicht die Zeit.

Wer überlebt das siebzigste

Schon hat, ist nah bei dir.

 

Lang sah ich, Meta, schon dein Grab,

Und seine Linde wehn;

Die Linde wehet einst auch mir,

Streut ihr Blum' auch mir,

 

Nicht mir! Das ist mein Schatten nur,

Worauf die Blüte sinkt;

So wie es nur dein Schatten war,

Worauf sie oft schon sank.

 

Dann kenn' ich auch die höhre Welt,

In der du lange warst;

Dann sehn wir froh die Linde wehn,

Die unsre Gräber kühlt.

 

Dann... Aber ach ich weiß ja nicht,

Was du schon lange weißt;

Nur daß es, hell von Ahndungen,

Mir um die Seele schwebt!

 

Mit wonnevollen Hoffnungen

Die Abendröte kommt:

Mit frohem, tiefen Vorgefühl,

Die Sonnen auferstehn!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.thokra.de/html/klopstock_4.html#o71

A viszontlátás (Magyar)

Az űr, a tér hogy elszakít

tetőled! így idő

el nem szakít: hisz oly közel

a hetven éves agg!

 

Rég láttam, Meta, sírodat!

S a hárs, a suttogó

hozzám is egykor így susog

virágot hintve rám.

 

Ne rám! hiszen csak árnyam az,

csak arra hull virág.

Tenéked is csak árnyad az,

amelyre hulldogált.

 

S meglátom én a mennyeket —

te régen ott lakol

s a hársat is, mely hűsítőn

sírunkra ráhajol.

 

Akkor... de ó, nem értem én,

amit te régen értsz!

Csak egy sugár: a sejtelem

derengi lelkem át.

 

Bűvös reménnyel, bíboran

közelg az alkonyat —

sejtés ködével, boldogan

köszönt az ifju Nap!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap