Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Klopstock, Friedrich Gottlieb: Sarjadó erdőm (Mein Wäldchen Magyar nyelven)

Klopstock, Friedrich Gottlieb portréja
Képes Géza portréja

Vissza a fordító lapjára

Mein Wäldchen (Német)

Eure Beschattung kühlt schon lang, des lieben

Wäldchens Eichen, ich habe nicht die Wurzel

Dieser hohen Wipfel gesenkt, ihr wuchset

Früher als ich, seid

 

Jünglinge gleichwohl noch, erhebet höher

Einst die Häupter und streckt wenn sich der Tag neigt,

Längre Schatten. Grünet denn, überlebt; ich

Neid, euch nicht, Eichen!

 

Will mit Gespielen euch, mit Tränenweiden,

Rings umpflanzen, daß einst, wenn nun die Sonne

Sinkt, in eurer Kühle, durchhaucht von Abend-

Lüften, ihr Laub sich

 

Leise bewege, dann der Liebling sage

Zu dem Mädchen: »Sie weint ja nicht, sie säuselt,

Lallt Musik; wie fabelte von der schönen

Weide der Vorfahr!«

 

Wenn von dem Sturm nicht mehr die Eich' hier rauschet,

Keine Lispel mehr wehn von dieser Weide:

Dann sind Lieder noch, die vom Herzen kamen,

Gingen zu Herzen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.thokra.de/html/klopstock_3.html#o48

Sarjadó erdőm (Magyar)

Árnyékod már rég üdít, ó, te kedves

tölgyerdő. E nagy fatetők tövét nem

én rejtettem földbe, ti mind korábban

nőttetek itt, mint

 

én, s még ifjak vagytok, a csúcsotok mind

feljebb száll, és árnyatok egyre hosszabb

alkonytájt; nálam, tölgyes, ha tovább élsz:

én nem irígylem.

 

Fáidhoz bús fűzeket ültetek hű

társakúl, hogy majd ha a nap lebukkan,

hűsötökben, hol szagos esti szellők

lengnek, a lombjuk

 

lágyan rezdüljön, míg a kedveséhez

szól a férfi: „Nem sír a fűz: susog, zeng.

Csillogott szemük, ha meséltek a szép

fűzről az ősök."

 

Majd ha már nem zúg viharokban a tölgy,

suttogás se zizzen a bús füzekről:

zendül még dallam, mely a szívből indul,

szívbe osonva.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap